Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

194 BITTNER LAJOS következményeinek megszüntetését is célozta. Ez által t. i. minden tisztviselő számára lehetővé akarta tenni, hogy a levél­tár egész anyagáról tájékozódhasson s a vonatkozó anyagot mind egyes ügyek elintézésénél, mind pedig a rendező-munká­latoknál figyelembe vehesse. Ily egyetemes tájékoztató-átnézet elkészítése a Winter által létesített és raktárrendszerben épült új levéltári épületbe történt költözéssel különösen sürgőssé vált. Az eddigi általános elhelyezési jegyzékek, amelyeket a „Filiale"-ról Winter, a központról Schlitter készített, az anyag új elhelyezése következtében használhatatlanokká let­tek. Az a néhány kísérlet, amely új elhelyezési jegyzékek ké­szítésére irányult, nem jutott el a befejezésig. A tájékozódást és áttekintést csak nehezítette az állagoknak Károlyi által mindenkor kifogásolt rendszertelen raktári elhelyezése, amely nem annyira azoknak szerves összefüggésével, mint inkább az akkori osztályvezetők személyes igényeivel számolt. Károlyi legfontosabb feladatának tekintette, hogy e téren változást hozzon létre. Rendelkezései az „Institut"-ban, Ausztria akkor legkiválóbb levéltári szakemberénél, Redlich Oszwald­nál iskolázott ifjabb tisztviselő-nemzedéknél, mely Winter támogatása mellett hasonló munkálatokkal már foglalkozott, fogékony talajra találtak. 79 Károlyi személyesen vette kezébe a munkálatok irányítását s azok ólén valóban nagyszabású vezetőnek bizonyult. A legfőbb irányítást teljesen magának tartotta fenn, de a legfiatalabb tisztviselője kezdeményezését is mindenkor megértéssel fogadta, az alkalmasoknak látszó­kat jóváhagyta, a kellőkép meg nem okolt terveket elvetette, az általa helyeselt munkálatokat teljes védelemben részesí­tette, amire azért volt nagy szükség, minthogy azok szükség­képen az arcanumként féltve őrzött osztályokba való behato­lással jártak együtt. Mint senki más, értett ahhoz, hogy a vállalt feladat iránt örömöt s lelkesedést keltsen. Én, akit e munkálatoknál nagy bizalmával ajándékozott meg, életem legszebb emlékei közé sorolom ezt a vezetése alatt folyt termékeny tevékenységet és az általa támogatott meghitt együttmunkálkodást kartársaimmal: Schwab Emánuellel, Hönel Károllyal, Goos Roderichchel, Szekfű Gyulával, Luntz Ivóval, Gross Lotharral és Mayr Józseffel. Ezzel egyben meg volt vetve a céltudatos munkaközösség alapja, amely a koráb­ban uralkodó osztályrendszerhez viszonyítva, merőben új 79 Az idősebbek közül különösen Schlitter Hans volt az, aki erejét szintén ezeknek az eszméknek szolgálatába állította, s mint Károlyi utódja, azok megvalósítását hatékonyan támogatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom