Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 189 eágolások esetében nem volt elkerülhető, megakadt. De különösen káros volt e munkarendszer a rendező- és leltározómunkára. Lehetetlenné tette egy rendszeres munkaterv megállapítását és valamennyi rendelkezésre álló munkaerőnek összefogását nagyobb munkálatok elvégzésére. Az előadó egymagában, vagy legfeljebb egy-két fiatalabb tisztviselővel, az iratkötegek ós oklevelek százaival, sőt ezreivel állott szemben, amelyekkel, minthogy csekély munkaerő állott rendelkezésére, csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudott megbirkózni. Ennek más eredménye nem is lehetett, mint az, hogy a legtöbb esetben csak sommás elhelyezési jegyzékek készültek; behatóbb rendezési munkálatok meg sem kíséreltettek, vagy némi próbálkozás után abbahagyattak. E túlhajtott osztályrendszer

60 idején csak kevés valóban jó rendezési munka történt. E jelenséget nem vezethetjük kizárólag e külső szervezeti hibákra vissza. Nem térhetünk ki annak megállapítása elől, hogy Chmel távozása (1858) óta elmulasztották azt is, hogy a levéltártannak újabb eredményeivel közelebbről megismerkedjenek. Erb ugyan az Állami Levéltárnál akkor levéltári tisztként szolgáló Lorenz Ottokárnak

61 gondolatát magáévá téve, 1858-ban diplomáciai úton tájékoztatást kért a fontosabb német, belga, francia ós olasz levéltárak szervezetéről. Az erre beérkezett igen tartalmas jelentésekből, ha már korábban nem, legalább most tudomást szerezhettek volna az újabb levéltártani eszmékről, különösképen pedig a proveniencia elvéről. E terjedelmes anyag értékesítésére azonban nem került sor. Éppígy nem találni nyomát hosszú ideig, hogy valaminő hatása lett volna az 1857 óta Bécsben tevékeny Sickel Theodor tanári működésének, aki pedig kezdettől fogva egészen modern levéltártudományi nézeteket vallott s aki például az Arneth részvételével 1869-ben megtartott levéltári ankéten a proveniencia elvének megfelelő szervezeti javaslatokat fogadtatott el.

62 Nem az egy bizonyos tanhoz ragaszkodó s mindent jobban tudni vélő utódnak az önhitt60 E megállapításaink mindenekelőtt a levéltár központjára vonatkoznak. Az ú. n. Filiale-ban Winternek gondja volt a munkaerők jobb öszszefogására. 61 V. ö. Redlich Oswald nekrológját: Almanach der Wiener Akademie •der Wissenschaften, 1904. 399—403. 1. Lorenz, R.: Ottokar Lorenz und dio allgemeine deutsche Biographie. Mitteilungen des Inst, für österr. Geschichtsforschung XI. Erg. Bd. 812—818. 1. 82 Rieger, K.

: Mitteilungen aus den Akten des k. k. Ministeriums des Innern bezüglich einer Reorganisation des österreichischen Archivwesens. Wien, 1868. 5., 9., 38. 1. Levéltári Közlemények 1.3