Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 187 a levéltári állagok hatalmas növekedését mutatja, amelyek a Burgban elhelyezett központ mellett külön fiók-levéltárak létesítését is szükségessé tették. Arneth igazgatóságát (1868 —1897) az intézmény tekintélyének szembeszökő emelkedése Jellemzi, ami a tudományos kutatás, vagyis a külső szolgálat egyik teendője nagyarányú előmozdításának volt következménye, amivel egyidejűleg a fióklevéltárakban Winter irányítása mellett nagyszabású rendező- és leltározó-munka is folyt. Itt mindjárt előrebocsátjuk, hogy Winter igazgatóságát (1897—1909) különösen külső eredmények: újabb kiterjedt levéltári állagok átvétele, az új levéltári épület felépítése teszik jellegzetessé, Károlyi igazgatóságát ellenben a serény s, a levéltár minden állagára kiterjedő belső építőmunka korszakának kell tekintenünk. Károlyi tehát 1877-ben egy, a belső munkálkodás szempontjából kedvezőtlen, időszakban lépett a levéltár központi szolgálatába. A tudományos kutatásnak mentesítése minden adminisztratív béklyótól, amit Arnethnek 1868-ban sikerült keresztülvinnie, a bel- és külföldi kutatók nagyarányú odaözönlését vonta maga után s ez, miután a személyzet szaporítása nem követte nyomon, igen erősen igénybevette a tisztviselők munkaerejét; annál is inkább, mivel a hivatali előírásnak az a pontja, hogy a kutatóknak kiadandó állagok az aggályos tartalmú iratok kiválasztása s visszatartása végett a tisztviselők által előzetesen átolvasandók, továbbra is érvényben maradt. Ehhez járult, hogy egyidejűleg tetemesen megnövekedett az írásbeli megkeresések száma és hogy Arneth igazgatóságának második tudományos vívmányaként a levéltár anyagának irodalmi munkásság útján való feltárása is a tisztviselők hivatali kötelességévé tétetett. A levéltárnak akkori, aránylag rövid, öt órai hivatalos idejéből, minthogy a hivatalos órák leteltével a levéltárba a tisztviselőknek sem volt bejárásuk, csak igen kevés jutott tehát rendező munkálatokra. Ehhez járultak még különböző technikai nehézségek is. A központban, ahol Károlyi dolgozott, három folyókilométernyi rakfelületet betöltő okleveles és iratanyag volt, mintegy tíz nem túlságosan nagy szobában elhelyezve s ezek közül négy egyúttal a tisztviselők hivatali helyiségéül, egy pedig kutatószobául is szolgált. Majd minden használható tér iratállványokkal volt kitöltve, úgy hogy gyakran a megfelelő hely is hiányzott a rendező-munkálatok keresztülviteléhez. Hosszú időn át nem volt semmiféle segéderő, még az irodai munkálatok elvégzésére sem, sőt a legegyszerűbb kezelő munkát is, mint például a kutatók használatára ki-