Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

184 BITTNER LAJOS előre nem váltotta be e sokat ígérő kezdetnek reményeit, mivel az „Institut für österreichische Geschiehtsforschung"­nak 48 1854-ben történt megszervezése az »Állami Levéltár igazgatóinak érdeklődését még nem kötötte le elegendő mér­tékben. Az akkori igazgató, lovag Erb Ferenc (1849—1868) 49 jó közigazgatási tisztviselő volt, aki kétségtelenül érdemeket szerzett azzal, hogy nagy terjedelmű iratanyag beszállításá­val a levéltárt gyarapította, új férőhellyel bővítette s igazga­tását tökéletesítette, azonban az intézmény tudományos fel­adataival szemben kévés érzéke volt. Utóda Arneth Alfréd, a levéltár anyagának tudományos feltárása terén ugyan sokat tett, de mint jogász s mint akinek inkább a történetíráshoz, mint a történetkutatáshoz volt érzéke, a történelmi segédtudo­mányokban való rendszeres és módszeres kiképzést nem va­lami sokra becsülte. 50 Ennek rovására Írandó, hogy a levél­tár és az „Institut" között szerves kapcsolat nem jött létre és hogy az „Institut" néhány neveltje mellett kellő előkép­zettséggel nem rendelkező pályázókat is figyelembe vettek. Az Arneth igazgatósága idején kinevezett 15 fogalmazó­tisztviselő közül mindössze heten végezték az „Institut" tan­folyamát. Közéjük tartozott, mint fentebb már említettük, Károlyi, is. Az akkor tíz fogalmazó-tisztviselőből és két irodatisztből álló tisztviselői karban Károlyi belépésekor (1877) Sehr auf Kár oly ban és Paukert Jánosban 51 csak két „Institut"-beli kartársra talált. A következő évtizedek azon­ban javulást hoztak e tekintetben, 52 kivált, amikor Winternek 1898-ban sikerült elérnie, hogy a külügyminisztérium az ő ja­vaslata 53 alapján. kiadott fölvételi szabályzatban az „Insti­tut" növendékei és az országos levéltári fogalmazói vizsgá­val rendelkező magyar pályázók számira bizonyos előnyödet biztosítson. Károlyi igazgatósága idején az akkor 21, időn­ként 22 főből álló fogalmazói-kar körülbelül két harmadának ^roár ilyen képesítése volt. Korántsem akarjuk azt mondani 48 Lásd a 2. jegyzetet. * 9 .V. ö. Arneth: Aus meineín Leben. IL k. 234. 1.; Erben, W:: Theo­dor von Sickel. München und Berlin, 1926. 252., 260. 1,. i •!-;. /í° V. ö. Voltelini, Hans: Gustav Winter. Aus deutschen Gauen, 4. k. 103. 1. 51 Lásd a 19. és 20. jegyzetet. . ' u/r, 52 Az 1884. évi magyar delegáció is szakszerűen képzett tisztviselők kinevezését kívánta. Reinóhl i. h. 222. 1. . -53 ^i n ter. javaslata bizonyos változtatásokkal az osztrák Archivrat 1895 jún. 18-án hozott határozata alapján-készült. Lásd Mitteilungen deí" drittea (Archiv^.) Sektion dér: Zentralkommission für Kunst- und histo­rische Denkmale. IV. 2. 337., 388, 390.. L •; .,. '-_' <*•&>.

Next

/
Oldalképek
Tartalom