Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 181 még ha oly eredményes és fényes is tudományos és tanári működésük, semmi kapcsolatuk sincs a levéltári igazgatás technikájával és számomra alig nyújthatnak biztosítékot arra, hogy alattuk a levéltár fejlődése pangástól és visszaeséstől ment maradhat. Szomorú tapasztalásból elégszer láttuk, mily káros, ha a nagy levéltárak vezetésére még oly tudós férfiak is hivatnak meg, akiknél az alapos levéltári gyakorlat hiányzik". Nincs nagyobb gondja —• folytatja tovább —, mint hogy visszavonulása után jó kezekben tudhassa a levéltárat: „annak a férfiúnak vezetése

37 alatt, aki a levéltár feladataival és szükségleteivel, ügymenetével, felette gazdag anyagával a legteljesebb mértékben tisztában van, aki annak belső kialakítása körül a legnagyobb érdemeket szerezte és akinek döntő befolyása volt arra, hogy az intézet régi tekintélye kifelé, különösképen pedig a birodalom magyar felében, állandóan öregbedhetett. .." Mikor Winter 1909 . április végén nyugalomba vonult, helyét Károlyi minden nehézség nélkül foglalta el. Már 1909 május 12-én kézhez kapta az igazgatói kinevezésről szóló rendeletet.

38 Mint korábban ismételten, úgy ez alkalommal is, Károlyinak hivatali és tudományos teljesítményei az Állami Levéltár tisztviselői karát megóvták attól, hogy őket előmeneteli viszonyaik tekintetében károsodás érje, A következőkben az lesz feladatunk, hogy kifejtsük: mit jelentett Károlyi igazgatósága a levéltár számára s e csak néhány esztendeig tartó igazgatóság minő eredményekkel járt.

39 # # -*"";,..'•••-•"•••'_.. # ' •.. ' • '. Károlyi szívvel-lélekkel levéltárnok volt -s visszavonulása után is, mindmáig az maradt. Nyugdíjaztatását kérő, lentebb-már idézett folyamodványában írja: „őszinte érzelem, hálás ragaszkodás, tölt el.... ama nagy tudományos intézmény iránt, amelyben a sors szerencsés kedvezéséből a komoly munkálkodásnak, tág lehetőségeit s.

; érdemes, szép életcélt 37 Értsd: Károlyi Árpád; '.- • . •' " . 38 Administ. Registratur F. 4. Revierement 159. 39 36. szolgálati évvel, 60. életévének betöltése után, 1913 nov. 27-én nyugalomba vonult. 1913 okt. 25-ről kelt nyugdíjaztatását kérő beadványában (Administr. Registratur des Min. des Ässern. F. 4. Personalia, Károlyi) megválását az intézettől, „amelyhez érzéseim és értelmem minden szálával fűződöm", azzal az óhajtással indokolja („visszavonulásomnak ez a főinditéka"), „hogy ezáltal fiatalabb, igen derék erőknek kilátás nyiljék a jól megérdemelt előmenetelre". Kérelme az osztályfőnöki cím és jelleg egyidejű adományozása mellett 1913 nov. 27-én teljesíttetett.'