Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Lukcsics Pál: Dr. Döry Ferenc bírálatára / 345–347. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 347 eredeti ezövegéhez. Az inkriminált kifejezésben nem a supplicatio szón van a hangsúly, hanem a de helyes alkalmazásán. A latin nyelv szelleme megengedi, hogy a de-t a supplicatioval kapcsolatban használjuk; alkalmazása ugyanolyan, mint annak a de-mk, melyet a latin a könyvek címében használ. A két de alkalmazása az elegáns latin stílusban kerülendő ugyan, de nem hiba. A fenti stereotíp kifejezést illetőleg, mint már említettem, a pápai kancellária gyakorlatát vettem alapul. Kiadványom előszavában (15—16. 1.) felsoroltam a supplicatiókra kiállított bullák csoportjait: „1. de litteris dominorum cardinalium, 2. de provisionibus prelatorum, 3. de dignitatibus vacantibus, 4. de prebendis vacantibus", etc. A bullák fajai megfeleltek a supplicatiókénak s ezért látjuk, hogy amikor a supplicatiót a regesztakönyvekbe beírták, az adminisztratív kezelhetőség szempontjából a lap baloldali szélén mindig megjegyezték, hogy a kérelem mire irányul. Ha „de ord." írtak, akkor a papi rend felvételét tárgyalta a kérelem, ha pediig „de fructibus percipiendis"-t, akkor a folyamodó kórelme oda irányult, hogy javadalmának jövedelmeit székhelyétől távol is élvezhesse. Legtöbbször azonban a supplicatio tartalmát még ennél is rövidebben, a de elhagyásával jelzik, mint például nova provisio, concess., stb. Az előszóban már utaltam azon német munkákra, melyeket a római Kir. Porosz Történeti Intézet adott ki. A bíráló ezen kiadványok ismeretében bizonyára nem élt volna annyi kifogással munkámmal szemben. A Berlinben 1916-ban megjelent „Repertórium Germanicum", mely VII. Kelemen pápa (1378—1394) német vonatkozású iratait — felismervén a regeszták történeti értékét — nálam is rövidebben közli, bizonyára elfogadható mintának. Közlési módja: „Bartholomeus Blarer cler. Constantien.: de can. s. e. p. eccl. coll. Episcopoliscelle Constantien. dioc. S 56 42" (9. 1.), vagy „Eberhardus de Morsbach rector par. eccl. maioris Herbipolen. adh. Barth.: privatur S 61 160; v. Jacobus dictus Katzenstein." (25. 1.) stb. E kiadvány tulajdonképen nem is ad regesztákat, szerkesztője minden formuláris részt kiküszöböl és a szűkre szabott közlések tulajdonképen indexek, melyeknek egyike abc-sorrendbe szedett status personarum, míg másika status ecclesiarum et locorum. A supplicatío de... használata épp olyan megengedett dolog, mint a „Hiszek egy Istenben" mondatnak „Credo in unum Deum" rossz latinsággal való fordítása. DR. LUKGSICS PÁL.