Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Jelentés az Országos Levéltár 1931. évi állapotáról és működéséről / 343–345. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 3^5 folyamán még nem töltetvén be, a központi fűtés kezelésére már második éve napibéres helyettest kellett alkalmazni. Dr. Tirscher Jolán orsz. allevéltárnok, aki 1930 április havában egyévi tanulmányi szabadsággal a Bécsi Magyar Történeti Intézetbe távozott, az év első két hónapjában még a bécsi Staatsarchivban a cenzúra XVIII. és XIX. századi történetére vonatkozólag gyűjtött adatokat. A Levéltári Közleményekből az elmúlt év folyamán a hátralékban levő 1930-i évfolyam két füzetben, összesen 22 íven jelent meg, Dr. Döry Ferenc bírálatára. Dr. Döry Ferenc a Levéltári Közlemények 1932. évi évf. 140—145. lapjain „XV. századi pápák oklevelei I. kötet: V. Márton pápa (1417—1431)" című kiadványommal foglalkozik és végzett munkám ellen több kifogást sorol fel. Először is nem tartja mintaszerűnek és olyan oklevóltárt ajánl követendőnek, melyről a magyar történeti kritika (Századok 1918, 281—285. és Kath. Szemle 1918, 471—473. 11.) már tizenöt évvel ezelőtt megállapította, hogy éppen nem mintaszerű. Az idézett kritikák szerzői közül az egyik a középkori egyetemes történelem, a másik az egyháztörténet professzora volt; véleményüket azért is el kell fogadnunk, mert mindketten búvárkodtak a vatikáni levéltárban és bizonyára ismerték a hasonló anyagú és tartalmú kiadványokat. Munkámmal szemben kifogás merült fel azért is, mivel „Magyar papszentelő okmányok a XV. század első feléből" cím alatt külön foglalkoztam az anyagban található felszentelósi bullákkal és kérvényekkel és nem az „Eredmények" című IV. fejezetben. A kifogásolt feldolgozás szerintem, mivel a papszentelő iratokat a kancelláriai gyakorlat szempontjából vizsgáltam, a IV. fejezetbe nem is tartozhatik. Külön kiemeltem őket azért is, hogy még jobban felhívjam azokra a középkorral és a történeti segédtudományokkal foglalkozók figyelmét. Tudomásom szerint ugyanis azokkal ezideig rajtam kívül más érdemileg nem foglalkozott. Kiadványom előszavában elmondottam, hogy szerettem volna az anyagot új szempontok szerint feldolgozni, de a boldogult emlékű Fejórpataky professzor által összegyűjtött és a M. Tud. Akadémia birtokában levő Zsigmond-korabeli oklevelek másolataihoz nem férhettem. Akik ezzel a korral a közelmúltban foglalkoztak, azok előtt fenti állításom igazsága ismeretes. Közölt anyagom elsősorban a m. kir. kegyúri jog kérdésére vet fényt, de ezt — hogy másokat ne