Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Bánrévy György: Archivstudien. Zum 70. Geburtstage von Woldemar Lippertz. Hrsg. von Hans Beschorner. Dresden, 1931. / 327–330. o.

330 ISMERTETÉSEK nyos, pontatlan regisztrálást pótolni kell. A faszcikulusok beosztása megmaradhat; fő az, hogy a jegyzékekben és regiszterekben meglegyen a származási egység betartása. Általános érdeklődésre számíthat E. Müsebeck dolgozata, aki a modern iratállományok selejtezésének kérdését tárgyalja és hangsúlyozza, hogy a selejtezés előre megállapított irányelvek szerint semmiképen sem történhetik, hanem csakis a levéltárnok hosszú gyakorlata, időszerű tudományos kérdésekkel való beható foglalkozása és a kutatásban való közvetlen részvétele képesítheti arra, hogy ebbeli feladatát helyesen lássa el, •— továbbá H. Voges cikke, aki meggyőző érvekkel tör lándzsát amellett, hogy a közjogi okmányok jellegével bíró régi egyházi anyakönyveket, melyeknek történeti forrásjelentősége is igen sokrétű, levéltárak őrizzék. DR. BÁNRÉVY GYÖRGY. Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre. Irta, az adatokat összegyűjtötte és szerkesztette: dr. Károlyi Árpád. Budapest, 1932. Magyarország Űjabbkori Történetének Forrásai. I. kötet XIV -j- 658, II. kötet 691 1. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. 1849 október 6-án a pesti Neugebäude északi fala mellett három lövés dördült el: császári vadászkatonák golyói ölték meg a haditörvényszéki ítélet alapján halálra ítélt gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. A magyar szabadságharc tragédiájának e véres jelenete nemcsak a nemzet lelkéből váltotta ki a részvét és mélységes fájdalom hangját, hanem a külföld is megdöbbenéssel értesült a nemes államférfiú szörnyű végéről. A hírlapokban közzétett ítélet szövege legkevésbbé sem volt alkalmas arra. hogy Batthyány sorsát megmagyarázza, mert csak semmitmondó •általánosságban ismertette a halálbüntetés alapjául szolgáló vádakat, de nem találtak hitelre a bécsi kormány későbbi közleményei sem, melyekkel az európaszerte felhangzó felzúdulást akarta lecsillapítani, sem pedig a Wiener Zeitung 1849 november 1-én kelt számában megjelent és Schmerling igazságügyminiszter tollából származó nyilatkozat, mely a leggyalázatosabb vádakkal illette Batthyány nemes emlékét és csak azt érték el vele, hogy a felháborodás annál erősebb hullámokat vert fel. t . .: A hazug vádaktól és ferdítésektől hemzsegő tendenciózus nyilatkozat nem tájékoztatta a közvéleményt a nagy per: le: folyásáról, viszont azok sem ismerhették a per igaz. történetét, "akik röpirataikban Batthyány védelmére keltek. Többen»