Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent országos levéltárának története / 223–255. o.

A LELESZI KONVENT ORSZÁGOS LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE 245 sei, hogy okleveles anyagának további rendezését vállalja, hiteleshelyi (konventi) jellegével együtt levéltárát is visszanyerte. A hiteleshelyi működés ünnepélyes keretek között indult meg. 1803 június 26-án a prépost a prépostsági templomban átveszi a konventuálisok (Schochovszky Ágoston lector, Mallyó József a levéltár igazgatója, Vetéssy László custos, Páiffy László leleszi, Lupes Ádám helmeci plébános), a jegyzők (Szeldmayer József nótárius, Páiffy Salamon subnotarius) és a cancellista (Szabó Sámuel) hivatali, szaz a hiteles helyekre vonatkozó törvények megtartására tett esküjót,

87 majd közvetlen ezután felveszik az első bevallást. Zásió prépost hosszas utánjárására és a helytartótanács külön rendelkezésére

88 a levéltár is visszakerült. Az átvétellel 1803 augusztus 29-én készültek el; Schochovszky és Bitter örömmel indították útnak a konvent féltett kincsét. Az 1788 óta eltelt 15 óv alatt a levéltár több darabja el is veszett s a par-elenchusok hiányát csak a következő évben vették észre, a hiányok pótlására azonban a jegyzőkönyvbefoglalásnál egyelőre többet nem tehettek.

89 Az előzőkben láttuk, hogy az 1788-i átadáskor a levéltár anyaga még nem volt teljesen rendezett. Ezért, amikor az 1802-i országgyűlés (XVI. art.) az aboleált hiteles helyeket visszaállította, a leleszi konventet illetőleg elrendelte, hogy régi, megrongált okleveleit „Protocollum Authenticum

1 '-okba másoltassa le;

90 ha pedig ezt a munkát nem vállalhatná, akkor levéltára maradjon továbbra is Egerben s a másolást végeztesse az egri káptalan, átvévén egyúttal a konvent hiteleshelyi működésének a körletét is. Az 1807-i törvény XIV. articulusa pedig valamennyi hiteles helyre vonatkozólag elrendeli az 1764-ben (XI. art.) megkezdett regesztrálási munkálatok folytatását. A konvent természetesen vállalta ezt a feladatot. Az oklevelek lemásolásának és a levéltár rendezésének további munkájába a levéltár 1811-i, 1823-i és 1839-i leltárai, valamint a rendezésre vonatkozó préposti rendeletek s a levéltárrendezés vezetőinek a munka menetéről időnként beterjesztett jelentései nyújtanak betekintést. 87 U. o., 133. sz. Prot., 1. 1. 88 Jászóvári o. lt., 1803, 1. sz. 89 Leleszi o. lt., 1811, 48/4, 5. sz. Nagyobb baj volt, hogy az elveszett elenchusok között két eredeti is volt. 00 „Cum autem documenta praecedenter ad conventum Lelesziensem pertinentia, aetate, iniuriaque temportim nimiopere attrita essent, eorum indilata transsumptio in protocolla authentica fiat." (1802. XVI. art. 2. §.)