Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent országos levéltárának története / 223–255. o.

240 DR. KUMOROVITZ BERNÁT LAJOS latlanul maradt Bercsényi-akták csoportja. Az akták fasciculusai különböző királyi és közhatósági mandátumokat és nagyiszámú fassionális levelet tartalmaznak. Egy fasciculus általában egy évnek az anyagát tartalmazza, de vannak több év anyagát felölelő oklevélkötegek is. Az egyes fasciculusok darabjai számozva vannak, ez a számozás azonban rendszertelen, mert nem igazodik a darabok havi és napi dátumához. A fasciculusok 1699-ig terjedő része pergamenborítékot kapott.

66 Ezek régi, liturgikus kódexek lapjaiból készültek. A etatutoriális oklevelek fasciculusai — tekintet nélkül az időrendre — már a bennük előforduló személyek, illetőleg birtokok nevének a betűrendjéhez igazodnak. Ez a beosztás szintén a keresés könnyííbbétételét célozta. Anyaguk birtokbabevezetést elrendelő mandátumokból, valamint a velük kapcsolatos relatiókból és olykor még királyi adománylevelekből is áll. A határjárási okleveleket (mandátumok és relatiók) megyék szerint csoportosították. Az armalisokat két részre osztották: az elsőbe került 33 függőpecsétes armális, a másodikba 1 fasciculust kitevő papiros-armális. Sok munkát adott a regesztrátoroknak a protocollumok rendezése. Ezeknek a XVI. század elejéig terjedő anyaga, — mivel ez időben a regisztrumok még nem voltak bekötve, — szétszóródott. Rendezésük 1779-ben fejeződött be s a bekötést is ekkor eszközölték.

67 A rendezésnél azonban csak megközelítő pontosságra törekedtek és arra, hogy lehetőleg arányos kötetek alakuljanak. Az elosztást úgy végezték, hogy a kisebb méretű lapokból, tekintet nélkül a tartalmi különbségre (oklevélszövegek és signaturák) egy kötetet csináltak, melynek neve ezóta: Protocollum Parvum; a nagyobb alakú registrum-fasciculusokból ós lapokból, szintén nem véve figyelembe a tartalmi eltéréseket, 8 kötetet 66 Ezek a borítékok kiterítve keresztalakot mutatnak, úgy hogy a kereszt négy lapjának áthajtásával s az egésznek kenderfonállal való átkötésével zárták a faseiculusokat. Az évszámot és a fasciculus közelebbi adatait egy ráragasztott címke tartalmazza. Lehet, hogy ezek a borítékok már a XVII. sz. folyamán készültek el így, mert némelyikük más anyagot is tartalmazott. Az anyag évét akkor a boríték bemetszésével keletkezett és kifelé hajtott nyelvecskéjén jelezték. Az átrakás alkalmával e szeleteket nagyobbrészt beragasztották, 67 Ezt két bejegyzés alapján gondolhatjuk el; az egyik a Prot. Parv. elején található s így szól: „In meliorem ordinem redactum et regestratum per Stephanum Markos anno 1775.", a másik pedig a XXXVII. Prot, elején áll: „Ego nobilis Gregorius Farkas compactor Karoliensis, qui arte mea compactoria renovavi omnia protocolla Venerabilis Conventus huius. 1779. die 24. Junii".