Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent országos levéltárának története / 223–255. o.
A LELESZI KONVENT ORSZÁGOS LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE 231 1741-i törvény 25. articulusa, mely elrendeli, hogy a káptalanok és konventek tartsanak hiteleshelyi működésükhöz elegendő számú ós alkalmas személyzetet s képzett nótáriust. A nótáriusok nem rendelkezhetnek szabadon a levéltárral: az okleveleket ők csak az expediáló munka tartamára kaphatják kézhez. Pedig az 1741-i országgyűlés rendéi ennél többet akartak elérni a hiteleshelyi levéltárak kérdésében. Az articulus anteaktáiból ismerjük céljukat. Ez: törvényileg kötelezni a hiteleshelyeket levéltáraik gondozására s egyben ezek rendezésére. Törekvésük elvi kérdéseken szenvedett hajótörést. Az országgyűlés alkalmával a királynő elé terjesztett 7. pontjuk 34 részletesen elmondja, hogy a jászóvári ós leleszi kanóniának nincsen noviciatusa, azért e konventeknek alig van olyan tagjuk, akik a magyar nyelvet, a magyar jogot ós szokásokat ismernék. Nótáriusaik is alkalmatlanok a hiteleshelyi munkára. Ennek azután káros következménye az, hogy nemcsak a hiteleshelyi kiküldetésekben, hanem kiadott irataikban is éppen nem ritkán fordul elő tévedés. Szükséges tehát, hogy ennek a premontrei kanonokrendnek és a többi rendeknek is arravaló ós alkalmas prépostjaik, illetőleg apátjaik legyenek, házaik formális konventekké alakíttassanak és TTOviciatusaikba magyar ifjak vétessenek föl. Ezt az intézkedést a lúkai apát Jászóra és Leleszre vonatkozólag késlekedés nélkül azonnal hajtsa végre s erre a többi, főleg hiteleslielyi működést folytató monostorok is köteleztessenek. A levéltárakra vonatkozólag az országos rendek azt kívánják, hogy az uralkodó a hiteleshelyi levéltárak fölülvizsgálásával bízza meg a megyéspüspököket, kik ebből kifolyólag gondoskodjanak a rendetlen levéltárak rendbehozataláról és a mutatkozó hiányok kiküszöböléséről, mert ez igen szükséges és az ország érdeke is kívánja, A kiküldött püspökök működésükről a helytartótanács útján tennének jelentést a Felségnek. A hiteleshelyek alkalmazzanak megfelelően képzett nótáriusokat, fizessék őket méltányosan s szolgálatba lépésük alkalmával tétessék le velük a hivatali esküt. Az okleveleket a nótáriusok csak az expediáló munka idejére vehetik kézhez, idegenek pedig csak két hiteleshelyi tag jelenlétében használhatják azokat. A királynő nagyjából elfogadja a rendek fölterjesztését. Resolutiója azonban nem hangsúlyozza a hiteles helyek tagjainak magyar származását, s a levéltár ellenőrzésére vonatkozólag az a véleménye, hogy erre a célra királyi biztosoJászóvári t. lt., Act. publico-secreta, III. Fase, 38. sz.
