Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

212 DR. SULICA SZILÁRD kompromisszumos megoldás a katasztrófát elodázhatja, de teljesen megnyugtató helyzetet nem teremthet. E végig bátor ós energikus küzdelem közben és eredményeképen állította fel Majláth a két új könyvtári osztályt, a levéltári osztályt és a hírlapkönyvtárt. Bár ez eredmény jelentősége egyáltalán nem kicsinyelhető le, sőt tudományos és közművelődési szempontból korszakalkotónak nevezhető, mégsem mondható győzelemnek, sőt talán pyrrhusi félgyőzelemnek sem. Az elért eredmények minden kiválósága mellett is a kétfejű rém elleni hősies és lankadatlan küzdelemben Majláth alulmaradt. Majláth Béla kiváló alkotásai relatív sikerek maradtak azért, mert a további küzdelem folytatására szánt olyan fegyvereknek bizonyultak, melyek az állandóan növekvő veszedelemmel szemben nem voltak képesek mindenben megállani helyüket: mint kiinduló pontot és győzelmi alapot sem ő, sem a későbbi könyvtárvezetők nem tudták azokat évtizedeken át úgy felhasználni, hogy a teljes győzelmet a kétfejű szörny ellen végül is kivívják. Így a teljes és végleges sikernek Majláth harcából való elmaradása hozta magával azt is, hogy hivatalnokoskodása és küzdelmei utolsó szakaszában ő maga, a buzgó idealista, a lelkes tudós, az egyenes, bátor, jellemes harcos is kénytelen volt végül méltánytalan és igazságtalan módon áldozatul esni. A nagymérvű munkaerőhiány ós az óriási helyszűke megteremtette a könyvtár falain belül azt a zűrzavaros, bizonytalan állapotot, mely lehetővé tette az egyik lelkiismeretlen könyvtári szolgának, hogy a könyvtár legkiválóbb kincseinek egy részét észrevétlenül eltulajdonítsa, annyira, hogy a nagymérvű sikkasztás elkövetőjének személyére csak több mint 20 év múlva, véletlen folytán derült világosság. E szomorú eseménynek, mely logikus következménye volt annak, hogy Majláth viadalát győzelem nélkül volt kénytelen befejezni, lett nemcsak erkölcsi áldozata, hanem valóságos mártírja a SzéchényiKönyvtár két legbecsületesebb, leglelkesebb, legérdemesebb tudós tisztviselője: Majláth Béla könyvtárőr és Csontosi János, a kéziratgyűjtemény vezetője és a Magyar Könyvszemle nagytudású szerkesztője. A levéltári osztály sorsa és fejlődése e fájó esemény bekövetkezésóig természetesen igen szoros összefüggésben volt az egész intézet ily irányú fejlődésével. Csontosi osztályában a gyűjtemények ez időben is nagy arányokban szaporodtak. Az 1880. év folyamán a közös osztály kb. 3.500 darabbal gyarapodik, legnagyobb részben levél-