Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

210 DR. SULICA SZILÁRD újraszervezőjének távozását, mégis kedvező auspiciumnak kellett tekintenie két dolgot. Az egyik az a szerencsés véletlen volt, hogy az új vezetőnek, Majláth Bélának tudományos ambiciói és hajlamai — épp úgy, mint az elődjéé — a történeti búvárkodások, a levéltári kutatások terrénumán mozogtak, ami benne a kritikus helyzetbe került kézirattárilevéltári osztály iránti rokonszenvet és szeretetet növelhette, a második kedvező körülmény pedig az a hamarosan bebizonyosodott tapasztalat volt, hogy az új vezető elődjének nagykoncepciójú terveit és rendszerét, — melyek minden vonatkozásban kialakulni a rájuk fordított idő rövidsége miatt sem tudtak — nem félretenni, nem másokkal, helyettesíteni akarta és próbálta, hanem azokat inkábbmindenben megvalósítani, teljesen kiépíteni. Ennek megfelelően Majláth Béla 13 éves könyvtári működésének és vezetésének a jelentősége nem mutatkozhatik újító eszmék felvetésében, hanem oly alkotásokban, melyek egy helyénvalónak és magas koncepciójúnak elismert programm átvétele következéseképen ennek egyes pontjaiban való végrehajtását jelentik. A könyvtár anyagának óriási méretű gyarapodása az ő igazgatása alatt érte el azt a fokot, hogy az intézet mindkét eddigi osztályát, úgy a nyomtatványi, mintakézirattári osztályt ketté kellett választani és így az intézet gyűjteményeit a további kezelés megkönnyítése érdekében teljesen újonnan szervezett osztályokban csoportosítani. A nyomtatványi osztályból szakadt ki az új önálló hírlaptári osztály,, a kézirattári osztályból pedig a levéltári osztály. A több mint háromnegyed századon át csak két osztályban őrzött és csoportosított könyvtári anyag így és ekkor helyezkedett el abban a négy külön nagy könyvtári osztályban, amelyben a legújabb időben bekövetkezett átszervezésekig maradt. Ha igaz is az, hogy a könyvtáron belül két külön osztály felállítása az intézet természetes és fokozatos fejlődésének következménye — és nem utolsó sorban a Fraknói által precizírozott programm gyümölcse, nem kevésbbé tagadható aa a tény sem, hogy Majláth Bélának az új két osztály megteremtése érdekében állhatatosan és odaadóan kellett dolgoznia. A levéltári és hírlaptári osztály létrejövetelében tehát Majláth Bélának is megvannak a kétségtelenül nagy érdemei. • Ha Majláth Bélának ebben a két maradandó fontosságú alkotásában nagynevű elődje rendszerének és programmjának részleges kiépítését kell látnunk, ugyancsak Fraknói programmjának szellemét tapasztalhatjuk a könyvtár működé-