Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

208 DR. SULICA SZILÁRD ú] csoportosítását, tehát a levéltári anyag kiválogatását, új felállítását és osztályozását is, emellett pedig végezte a folyó munkálatokat és a növedéknapló vezetését, segédkezett a Magyar Könyvszemle szerkesztésében és egyben folytatta a levéltári anyag regesztázását is, akkor világos, hogy többet nem tehetett az új koncepció meghonosítása érdekében. De természetes az is, hogy a levéltári anyagnak az új elvek szerinti tudományos feldolgozása csak csigalépésben haladhatott a gyors anyagszaporodással szemben. Ez pedig egyben azt jelentette, hogy a további feldolgozásban és felállításban csupán a következő munkamenetet lehet elképzelni: Minden új szaporodási tétel bejegyeztetik — nem részletesen darabszám szerint, hanem csak összefoglaló számmal ós megjelöléssel — a növedéknaplóba. Akkor az anyag félretótetik ós várja a felállítás ós feldolgozás idejét. Mikor rákerül a sor, egyelőre legfeljebb arról lehet szó, hogy a felállított új levéltári csoportokba beosztályozzák és ezen belül következik a kronológiai évrendben való felállítás. Ezzel egyelőre a feldolgozás befejeződik, az anyag felállíttatik mint a nem regesztrált tömeg alkotó része. És ez eddig így történt minden levéltári darabbal, akár törzsanyagbeli akár családi levóltárbeli volt. Mert úgy a törzsállománynak, mint a családi letéteknek mindenben teljesen egyforma bánásmódot szántak, tehát regesztázásukra is egyformán rá kell hogy kerüljön a sor.

20 Tehát a levéltári anyagban a Fraknói-Csontosi-elvek szerinti tudományos feldolgozást már Csontosi idejében is csak a munkaenergia megfelelő szaporításával lehetett volna biztosítani. Ezzel az új rendszer felállítói nemsokára tisztába jöttek és tőlük telhetőleg igyekeztek is a nehézségeken segíteni. Minthogy azonban a helyzet gyökeres szanálására, egyelőre nem volt lehetőség, Fraknói kénytelen volt a jobb jövőben való hittel azt a kisegítő eljárást bevezetni, hogy napidíj mellett nem állandó, nem rendszeres, hanem csak ideiglenes munkaerőket alkalmazott a könyvtári munkálatokra. A nyomtatványi osztálybeli nagy rendezési munkálatokat is annak idején éveken keresztül Barna Ferdinánd és Supala Ferenc csak tíz ideiglenes napidíjas segítségével tud20 Ezt kiemeljük azért, mert a későbbi változások és a legújabb időkig fennállott feldolgozási különbség a törzsanyag és a családi levéltárak anyaga között nem egy eredetileg így kontemplált tervezetnek a követelménye és megvalósítása, hanem csak a körülmények kényszerítő hatása alatt bekövetkezett, az eredeti rendszer terveit elfeledtető szokás, amely természetesen a Csontosi-Fraknói-féle koncepcióval szemben teljes visszaesést jelent.