Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

204 DR. SULICA SZILÁRD az említett reorganizációs programmot kiadta, a levéltári anyag állaga 30.000 darab körül mozgott, midőn pedig Csontosi megírta az új programm kiegészítését, 80.000 körül volt tehető a levéltári anyag darabszáma. E számban azonban a törzsanyag legfeljebb a harmadrészével szerepelt. A mai méretekhez képest ily aránylag nem túl nagy levéltári anyagnál a kronológiai sorrendben való felállítás elfogadhatónakvehető, miután a gyűjtemény létrejöveteli módja következtében az egyes darabok között különösebb tárgyi összefüggés nem igen volt. Viszont ezzel szemben az is kétségtelen, hogy Fraknói ós Csontosi, más azidőbeli szakemberekhez hasonlóan, egyáltalában nem voltak tisztában a proveniencia-elv nagy levéltári jelentőségével, éppen ezért nem is vették azt tekintetbe s a kronologikus sorrendnek minden egyéb szempontot alávetettek. Ez hiba volt, de éppen e felállítási módszer esetleges hátrányait voltak hivatva kiküszöbölni egyrészt a programmba vett külön tárgyi csoportok és egyéb osztályozások, másrészt pedig a feldolgozási módszer teljes tudományossága (regesztázás, indexkészítés stb.). Más kérdés, hogy a mai állapotot ós viszonyokat tekintve, mai szemmértékkel ítélve, hogyan lehet megbírálni a Fraknói-Csontosi-féle újításokat. Az bizonyos, hogy ha a Fraknói-Csontosi-féle programmot és rendszert minden részletükben meg tudták volna valósítani és a mai napig meg tudták volna tartani, úgy annak eredménye ma a legszigorúbb kritikával is bátran szembenézhetne. De ez egész rendszer jelentőségére éppen az a legjellemzőbb, hogy a legújabb időkig sem nagyon lehetett azt megfelelőbbel helyettesíteni. Ez a Fraknói-Csontosi-féle rendszer a múzeumi levéltárban elméletileg azóta is érvényben maradt, gyakorlatilag azonban csakis a lehetőség igen korlátolt határai között. Annak éppen legértékesebb részeit nem lehetett végrehajtani s így azoktól a Múzeumi Levéltár további fejlődése folyamán inkább csak távolodott. Akár a tudományos feldolgozási, akár a konzerválási mód szempontjából tennénk összehasonlítást a Fraknói utáni korszakokkal, bizony elég nagyfokú visszaesést kellene megállapítanunk.

18 A Csontosi-Fraknói-féle programm tehát oly széleskörűnek mutatkozott, hogy teljes végrehajtásához nagy apparátussal, megfelelő körültekintéssel kellett volna beren19 E kérdésnél azonban nem időzünk, hanem utalunk a Magyar Könyvszemlében (1925, 99—105. 1. és 1926, 60—71. 1.) megjelent két cikkünk megfelelő részeire, hol a Fraknói-Csontosi levéltári koncepciót ily szempontokból is megvilágítottuk, rámutatva jó és rossz oldalaira egyformán.