Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

202 DR. SULICA SZILÁRD Az egész levéltári anyag éppen a Fraknói-Csontosiepocha által inaugurált, a Múzeumi Levéltár szempontjából korszakalkotónak tekinthető gyarapodási rendszerben ekkor két nagy csoportra oszlik: az intézet törzsállománya, törzsanyaga, ós a családi levéltárak, illetőleg helyesebben családi letétek. Törzsanyag alatt értendő az a levéltári anyag, mely 1875. év végéig került az intézetbe, az 1875 utániból pedig az a rész, mely vásárlás, ajándékozás révén vagy más úton az intézet teljes és végleges tulajdonává vált. A családi letétek csoportját pedig azok a levéltári gyűjtemények képezik, melyeket különböző hazai családok a Széchényi-Könyvtárban örökletéteményképen tulajdonjoguk fenntartása mellett, elhelyeznek azzal, hogy az illető anyag örök időkig a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztetik, a tudomány modern követelése szerint rendeztetik és a tudomány számára, a család anyagi érdekeinek épségbentartása mellett, rendelkezésre áll. Vagyis a családi letét ha jogilag nem is, valósághan ós az intézet céljai és feladatai szempontjából az ajándék módosult fajtája. Mégis a törzsanyag és a családi letétek közötti különbségnek külső kifejezéseképen a kétféle csoport, — ha egy rendszer szerint is — de helyileg elkülönítve kezeltetik. Az intézet speciális nemzeti hivatását, vagyis azt tartva szem előtt, hogy a könyvtár az alapító intencióinak megfelelően hungaricumok gyűjtésére rendezkedett be, a törzsanyagot két általános csoportra osztották, u. m. a) a hazai történetre vonatkozó iratok és b) a külföldi iratok, vagyis tisztán csak a külföldet illető iratok csoportjára. Ügy a törzsanyag, mint a letétek állománya azonban egyformán 3 csoportra oszlik, ezek: a) eredeti oklevelek, b) eredeti levelek, c) másolatok. Végül az egész levéltári anyag, tekintet nélkül a különböző csoportokra és alcsoportokra, még egy osztályozásban részesül, nevezetesen vannak: a) regesztrált és b) nem regesztrált darabok. Mivel ez az osztályozás a levéltári feldolgozás módszerére utal, e kérdésről a következőket említjük: „Minden irat, amint a könyvtár tulajdonába ment át, egy nagyobb ívrétű diósgyőri ívbe tétetik, külborítékára a kiadvány éve s a szerzés mikénti módja iratik s a három csoport (t. i. eredeti oklevél, eredeti levél, másolat) valamelyikébe időrendben beosztatik. Az így időrendben a szerzés módjára való minden tekintet nélkül a maga csoportjában összesített készlet, mindaddig, míg regesztrálva nincs, a könyvtár oklevélgyűjteményének nem regesztrált részét teszi s a munka sorrendje szerint naprólnapra kevesbbedik. Használatra ilyen állapotban is alkalmas,