Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 193 a hiányos felsorolásból is kitűnik, hogy az 1866—1875-i időszak több mint 10.000 kéziratot és oklevelet eredményezett. Fraknói Vilmosnak a könyvtár 1874—76 közötti állapotáról írt jelentésében van egy statisztikai kimutatás is a könyvtár egyes gyűjteményeinek gyarapodásáról.

12 E hivatalos statisztika szerint a közös kézirattári-levéltári osztály 1874 és 1875 folyamán összesen 581 darab kézirattal és 9386 darab oklevéllel gyarapodott. Az igaz, hogy úgy az előbbi felsorolásban, mint e statisztikai kimutatásban az 1875. év ama hónapjainak gyarapodása is bennefoglaltatik, melyek az évből Supala Ferenc halála (1875 III. 26.) után még hátra voltak. Mindez azonban nem jelent különösebb •eltolódást a levéltári anyag e korszakbeli gyarapodásának statisztikájában. Supala Ferencnek tehát 1869 után nemcsak a hátralévő régi regesztázatlan anyag feldolgozásával, hanem az új nagyarányú szaporulattal is meg kellett volna küzdenie, pedig ez utóbbi a levéltári anyagot az addiginak legalább kétésf élsz eresére, a régészt ázott résznek pedig hétszeresére emelte. 1869 után azonban Supala már sajnos alig végezhetett osztálya számára érdemleges munkát, egyrészt a nagy könyvtári rendezésre való kivezénylése következtében, másrészt az utolsó években beállott betegsége miatt. A nyomtatványi osztálybeli nagy rendezési munkálatok meggyőzték a felső fórumokat arról, hogy az annyira megszaporodott nyomtatványi osztály anyagának további rendbentartására és feldolgozására az addig alkalmazott munkaenergia a legnagyobb mértékben elégtelen. Ennélfogva még •a rendezési munkálatok alatt a könyvtárnak csak néhány év előtt 3-ra szaporított személyzetét újabb két rendes munkaerővel egészítik ki, kik mindketten a nyomtatványi osztályban nyernek alkalmazást. így nevezték ki könyvtári segédeknek 1871 nov. 20-án Tipray Tivadart, 1872 május 16-án Major Lajost. E kinevezések ugyan lehetővé tették Supalának a legfontosabb és legszükségesebb teendők ellátását a kéziratok gyűjteményében, különösebb javulást azonban ez már nem jelentett. A levéltári anyag további sorsa eldőlt abban a pillanatban, mikor Supala szolgálatait más irányban vették igénybe, ahelyett hogy megkezdett munkálkodása zavartalan folytatási lehetőségéről gondoskodtak volna s a munka sikeres befejezését vagy úgy biztosították volna, mint a nyomtatványi osztályban, vagy pedig újabb segéderők állandó alkalmazásával. Mindezek híján 12 Magyar Könyvszemle, 1876. 224. 1. Levéltári Közlemények 13