Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

190 DR. SULICA SZILÄKD ból az előbbiek által végzett munka esetleg nagyobbértékű jelenségnek tűnhetik fel, mint utóbbinak a kinevezése. A valóságban azonban mégis az a lényeges, hogy e kinevezés által bizonyos mórtékben a múzeumi levéltári helyzet kedvező fordulatának említett szépséghibája kikorrigáltatott. Másrészt pedig a közös kézirattári-levéltári osztály újonnan kinevezett alkalmazottja a levéltári anyagnak megkezdett tudományos rendezéséről, regesztázásáról sem feledkezett meg, hanem egész 1875-ben bekövetkezett haláláig — ha igen nagy megszakításokkal is — folytatta ott, hol Paur. Iván abbanhagyta. Először is megfejtette a már regesztázott oklevelek keltezését és azután maga is végzett regesztázási munkálatokat. A regeszták kézirattári elv szerint az illető oklevél nyelvén, tehát legnagyobbrészt latinul készültek. Az oklevélőrző boríték élére a keltezést, az évet írták rá, ez alá a tudományos elveknek és követelményeknek megfelelő, pontos, mindenre kiterjedő részletes regesztát. Végül jelezték az oklevél külső tulajdonságait, valamint az esetleges od'avonatkozó irodalmat. A levéltári anyag ily tudományos feldolgozása kétségtelenül minden hivatásának és tudományos feladatának megfelelni akaró levéltár első kötelességei közé tartozik. És mivel hivatalosan a múzeumi levéltár éppen Supala Ferenc 1866-ban történt kinevezése által került először komolyan abba a kedvező helyzetbe, hogy megpróbálhatta és megkezdhette e kötelességének eleget tenni, éppen ezért a jelzett évnek a Széchényi Könyvtár történetében a levéltári anyagra nézve ugyanazt kellett volna jelentenie, mint amit a nyomt&tványi anyag számára az 1867. év jelentett. Az általános politikai viszonyoknak 1867-ben bekövetkezett gyökeres változása hozta magával azt is, hogy az egész múzeum és így a könyvtár sorsának vezetése is újból oly providenciális férfi kezébe került, mint amilyen a múzeum és a könyvtár történetének első felében József nádor voltBáró Eötvös József, az új alkotmányos korszak első közoktatásügyi minisztere, egyéniségével ós működésével, a Széchényi-Könyvtár történetének második felében ugyanazt a szerepet tölti be, mint József nádor az elsőben. A nagy miniszternek a könyvtár érdekében kifejtett működése eredményezte, hogy oly lendületes, modtern rendező munka, tudományos felélénkülés következett egyszerre be néhány év alatt az elhanyagolt intézetben. Úgyannyira, hogy a gyors és nagyméretű változást joggal korszakváltoztatónak nevezhetjük. Megfelelő előkészületek után ugyanis 1869-ben báró