Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 187 kiadásra is kerüljön. Csakhogy ehhez megfelelő munkaerők és idő kellettek volna s ezekkel ő nem rendelkezett. És ez fontos, azért, mert ha halála után a könyvtárban az ő szelleme nem is szűnt meg hatást gyakorolni, mégis még hosszú időn keresztül elválaszthatatlanul maradt a levéltári anyag konzerválása és kezelése az egész kéz iratgyűjtemény ét 51. Innen van az, hogy egyrészről a múzeum mai épületének befejezése után, midőn az egész könyvtárnak 14 termet és 3 folyosót bocsátanak rendelkezésére, a kéziratos gyűjtemény teljesen külön termet és külön bútorzatot is kap. 1846 január 27-én ugyanis József nádor elrendeli a könyvtár őr hivatalos helyiségének, az olvasóteremnek ós a kézirat- és oklevélgyűjtemény termének bebútorozását. Ez azt jelenti, hogy Horvát István felfogásának megfelelően a kézirat- és oklevélgyűjtemény fontosságát kellő módon méltányolják. Másrészről azonban Horvát István szelleme ós felfogása érvényesülésének az ő halála után határt szabnak, mert a kéziratgyüjteményt és az okleveles anyagot mégsem kezelik Horvát István intencióinak megfelelően két külön csoportként, hanem együtt, vegyesen, tisztán csak a darabok formátuma ós nyelve szerint különböztetve meg és állítva fel. Ennek igazi oka azonban ugyanabban keresendő, mint ami miatt Horvát nem tudlta annak idején levéltári programmját megvalósítani: a munkaenergia teljes hiányában. Elméletileg azonban tovább élt az ő idevágó koncepciója. Ezt bizonyítja Kubinyi Ágoston múzeumi igazgatónak 1848 július havában a magyar országgyűléshez intézett emlékirata a Magyar Nemzeti Múzeumról, melyben az Országos Széchényi Könyvtárt a következő csoportokra osztja: „a) Levél és oklevelek tára. b) Könyvnyomdai zsengékre - (incunabulum). c) Kéziratokra. d) Mag ara a Könyvtárra."

9 Csakhogy a levelek és oklevelek külön tára csupán elméletileg volt meg! Az új monumentális múzeumi' épülettel megszűnvén a muzeális gyűjtemények eddigi folytonos vándorlása, a bútorozás megkezdésével pedig elsősorban éppen a kéziratos anyag csoportjának adatván meg a kellő lehetőség megfelelő konzerválásra és kezelésre, a levéltári anyag szempontjából az addigi bajok egy része eltűnt és most már megkezdődhetett volna nyugodtan az anyag tudományos feldolgozása, lajstromozása és regesztázása. De mindehhez még egy feltétel volt nélkülözhetetlen: kellőszámú szakértő munkaerő. Az egész könyvtárnak azonban Horvát István halála után is másfél 9 Kubinyi Ágoston: A Magyar Nemzeti Múzeum. Pest, 1848. 22. 1.