Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 181 1000 oklevélből álló gyűjteményt a könyvtár részére 1837ben kezdik átvenni s 1840-ben fejezik be lajstromozását. A másik vétel 1852-ben történik, mikor 8016 forint 12 krajcárért árverésen megvásároltatott a múzeum részére Jankovich Miklós második gyűjteménye is. Ez 1448 oklevélből, 305 töredékből, 102 középkori kéziratból és 9 ősnyomtatványból állott. Másrészt 1846 végén a nádor intézkedvén Horvát István, a könyvtár nagynevű igazgatójának ós a magyar diplomatikai tudomány egyik igen jeles művelőjének irodalmi hagyatékáról, megszerzi az elhunyt könyvtárát, oklevél- és kéziratgyűjtemény ét a múzeum részére, mely öszszesen körülbelül 30.000 darabban, rövidesen be is kerül a múzeumba. Az ajándék útján szerzett anyagból ki kell emelni elsősorban gróf Illésházy Istvánnak 1835-ben a múzeumba került többezer kötetes dubnici könyvtárát, kéziratos oklevélgyűjteményét. Egyéb ily természetű ajándékok a közvetlen ezutáni időkből: Czeh János 1848-ban 70 darab oklevelet ajándékoz, 1853-ban pedig a feloszlott magyar kereskedelmi társulat 144 kötet kéziratból és két láda levélből álló irattárát téteményezi le a könyvtárban. Tehát a könyvtár, fejlődésének első felében, igen szép és becses anyaggal gyarapodott, levéltári szempontból pedig a kéziratos anyag elég nagyarányú szaporodása a fontos. E gyarapodás jelentőségét azonban helyesen csak akkor ítélhetjük meg, ha tekintetbe vesszük a kezdet nehézségei mellett az intézetnek ezen intervallumban osztályrészéül jutott sok előre nem látott, sőt vis-maior-szerű hirtelenséggel beállott zavarát, hurcolkodását, az állandó ós végleges épülethiányt és egyéb mostoha körülményeket. így a már említett kétrendebli háborús menekülésen kívül az 1837-i árvíz és más bizonytalanságok is kényszerítették a könyvtárt, hogy gyűjteményeivel folyton vándoroljon egyik helyről a másikra, egyik épületből a másikba, mindaddig, míg az 1836-ban megkezdett építkezés 1845 végén való befejezésével készen állt a mai épület s ezzel 1846-ban lehetővé vált a könyvtári gyűjtemények itteni elhelyezése. Hogy ez az állapot, a társadalom és az állami intézkedések nagylelkűsége és áldozatkészsége ellenére is, mily hátrányosan befolyásolta az intézet- szükséges fejlődését, gyűjteményeinek gyarapodását, rendezését és feldolgozását: azt nem kell bővebben magyaráznunk. Még súlyosbította a helyzetet az, hogy 1820-tól 1860-ig csak egy rendszeresített tisztviselő, maga a könyvtárőr, a könyvtárvezető állt a gyűjtemények szolgálatában. Ily körülmények között a levéltár, illetőleg a Múzeumi Könyvtár ama részé-