Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

178 DE. SULICA SZILÁRD sőbbi fejlődése folyamán is, sőt még az újabb helyzetet sem. lehet egyébnek tekinteni, mint a régi felfogás fejlettebb kiadása visszatükrözésének. Alapító leveléhez híven Széchényi Ferenc gróf későbben maga is bővítette eredeti adományát, de hasonló szellemben jártak el az intézet vezetői is, különösen József nádor, kire az alapító, és ennek intencióinak megfelelően, az ország Karai és Rendjei rábízták az intézet sorsát. így a Könyvtár ajándék és vétel által, a társadalom és az állam vállvetett támogatásával, egyformán gyarapodott nyomtatványokkal és kéziratokkal, a kéziratokhoz értve az okleveleket is. Másrészről az egész kéziratos és okleveles anyag a múzeum és könyvtár megalapításától kezdve 80 éven át együtt őriztetett és kezeltetett. Világos tehát, hogy a levéltár fejlődésének irányát, feltételeit, lehetőségeit, valamint konzerválásának és kezelésének módját a könyvtár létrejöttének körülményei, a levéltári anyag bekerülésének módja és az ebből kifolyó kezelési módszer már a legelső pillanattól kezdve meghatározták. Nézzük közelebbről, hogyan történt mindez és mily változásokon kellett keresztülmennie a múzeumi levéltári anyagnak gyarapodás, konzerválás és feldolgozás szempontjából addig, amíg megalakulhatott az Országos Széchényi Könyvtár kebelén belül a külön levéltári osztály? A mai milliós levéltár csirái meglehetős szerények voltak. Hiszen Széchényi Ferencnek kéziratgyüjteménye, mint már mondtuk, vegyesen foglalta magában a tisztán kézirattári anyagot és a levéltári iratokat.

2 Egy évvel a múzeum alapí2 Schönherr Gyula, a múzeumi levéltárnak, mint külön osztálynak, második vezetője, a Múzeum száz éves jubileuma alkalmából a levéltárról írt cikkében a Széchényi Ferenc gyűjteményével bekerült levéltári anyag darabszámát hozzávetőlegesen 3000 re becsüli. (A Magyar Nemzeti Múzeumi múltja és jelene, 56. 1.) Ezzel szemben Csontosi János, ki 1885-ben jelentést készített a magy. kir. Orsz. Statisztikai Hivatal számára a Széchényi-Könyvtár hivatalos aktáiból a könyvtár történetéről és kiadta azt a Magyar Könyvszemlében (1885, 1—41. 1.) „Adatok a N. Múzeum könyvtárának történetéhez" cím alatt, — mint látni fogjuk —, az 1867-ik évre is csak 4046 darab oklevelet tud kimutatni, pedig ezeknek nagyobbik része nem Széchényi Ferenc gyűjteményéből, hanem a könyvtár azutáni szerzeményeiből származtak. A két megállapítás közötti eltérésnek az adja meg a magyarázatát, hogy Csontosi csak a szigorúan vett okleveleket érti a 4046 számban, míg Schönherr a 3000 számba nem csak az okleveleket, hanem azokat a darabokat is beleszámítja, melyek 1867-ben még szigorúan vett kézirattári és nem levéltári anyagnak minősíttettek és a kézirattári anyagból csak későbben választattak szét és osztattak be a levéltári anyagba. Másrészről a Schönherr-féle becslés 3000 darabja nem áll ellentétben a Széchényi Ferenc-féle kéziratgyűjtemény 2000 darab kötetszámával sem, mert a levéltári anyagot tartalmazó