Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban / 157–176. o.
162 VEGYES KÖZLEMÉNYEK addig szokásos curialis comes helyett, melyet még az aranybulla is használ. 22 IV. Béla intézkedései koraiak voltak. A magyar nemesség, mely a királlyal való közvetlen kapcsolataihoz még később is oly szívósan ragaszkodott — amit éppen a bíróságok története bizonyít —, IV. Béla újításait zokonvette és „contra regni consuetudinem" való sérelemnek tekintette. „Ugyancsak gyakorta panaszkodnak vala —• mondja Rögerius —, hogy a király az ország szokása ellen, elnyomásukra ahogy akarta, úgy rendelte, hogy bármily kitűnő állású nemesek ügyeiket udvarában meg nem indíthatták, vagy vele személyesen nem szólhattak... Miért is igen sokan csekélységért oly sokáig valának az udvarban tartóztatva, hogy lovaikat s egyeböket a költségre kénytelenek valának elvesztegetni és sokszor ügyeiket nem végezve távoznak vala. Mert a korlátnokok, mint mondják vala, mivelhogy csak őket megkeresve szólhattak a királlyal, egyiket nyomják, másikat emelik vala, amint nekik tetszett. Miért is közönségesen s nyilván azokat vallják vala királyaiknak s azt mondják vala r hogy nekik más királyuk nincs." 23 Az írásbeli supplicatiók szokása a tatárjárás után is, összesen valami két-három évtizeden át fennállhatott s valószínűleg csak IV. Béla uralkodása vége felé szűnt meg az 1267-iki törvénnyel, mely még mint fennálló sérelem megszüntetését kívánja azok eltörlését: „Item cause nobilium sine petitionibus debeant expediri." 24 Valószínű azonban, hogy a kérelemnek írásban való benyújtása sohasem volt kizárólagos, így pl. az oklevelek bevezetései IV. Béla alatt is nagyrészt inkább szóbeli kérelmezésre engednek következtetni, 25 ami természetesen történhetett a kancelláriában is. Előkelő főurak azonban olykor, ha személyesen nem jelenhettek meg, ezután is írásban kértek oklevelet a kancel22 Hajnik, i. m. 4. lap. 23 „Item sepius conquerebantur, quod rex contra regni consvetudinem, in depressionem eorum, prout voluit ordinavit: quod qnaliseunque eminentie fuerint nobiles, in eius curia negotium movere aut ei oretenu& loqui nequiverint... Propter quod plerique pro minimo tantum in curia tenebantur, ut equos et res alias pro expensis expendere cogerentur et multoties non expeditis negotiis recedebant. Nam cancellarii, ut dicebant, pro eo, quod nisi per ipsos requisitos regi loqui poterant, deprimebant et sublevabant aliquos, ut volebant. Propter quod illos suos reges esse generaliter et publice fatebantur et regem alium non habere se dicebant." Carmen miserabile c. 6. Endlicher, 1. m. Szabó Károly fordítása, i. m., 7. 1. 24 Endlicher, i. m. Szentpétery: Magyar oklevéltan, 89. 1. 25 Szentpétery: Magyar oklevéltan, 89. 1.
