Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Belitzky János: Thim József: A magyarországi 1848–49-iki szerb fölkelés története. II. kötet. Iratok: 1848 március–augusztus. Budapest, 1930. / 145–148. o.

146 ISMERTETÉSEK Prodanov megállapításai azonban tévesek. Garasanin a magyarországi szerbek megnyerésére a magyar alkotmány védelme alatt lapot akart alapítani, illetve annak alapítását ajánlotta, A lap célja a nagy-szerb gondolat terjesztése lett volna. A lap tudomásunk szerint nem indult meg ugyan, a nagy-szerb gondolat azonban Magyarországon iß elterjedt. Természetes, nem Garasanin emlékirata nyomán. Ez az irat mégis igen fontos, mert hiszen ugyanazon eszmék hatása alatt keletkezett, amelyek a. magyarországi szerbség körében is hódítottak. A Garasanin által kifejezett gondolatok tehát ott kísértenek az 1848—49-i felkelés indítékai között, az emlékirat közlése tehát éppen nem volt felesleges. De lássuk magukat az iratokat. A március 18-án tartott pesti szerb gyűlés a magyar nyelv diplomáciai méltóságának elismerésével, még csak a legszélesebb körű autonómiát követelte, (4. sz. irat.) A délszlávok egységének megteremtése csendül azonban ki a bécsi egyetem szláv hallgatóinak fajtestvéreikhez intézett üdvözletéből. (6.) Az újvidéki szerb gyűlés még „a magyar testvérek és törvényes királyaik által behív ott aknák" tekinti a szerbeket, akik „tartoznak a hazát a közös ellenség ellen megvédeni" és kívánságaik nem haladják túl a pestiekét. (15.) A rumai népgyűlés már nem tud magyar diplomáciai nyelvről, hanem a tengerparttól a határőrvidékig terjedő egységes Dalmát-, Horvát-, Szlavónországról. (13.) Jelacic bán márciusvégi kiáltványa is az egyesült hármas királyságról szól. (22.) A szerb tervezgetések nem. álltak meg ezen a ponton, hanem egyenes vonalban továbbhaladtak. Roth tábornok, pancsovai parancsnok május 18-i jelentése már a balkáni tartományokat magában foglaló nagy-szerb birodalom eszméjének terjedéséről számol be. Az eszme terjesztői szerbiai emisszáriusok voltak ós ezért a határzár szigorítását kívánta. (134.) A szerb nemzeti ábrándok terjesztői között nem utolsó szerep jutott Bán Mátyásnak, aki Gáj Lajossal is érintkezésben állott. Prodanov kifogásolta Bán boszniai és dalmáciai viszonyokra vonatkozó iratainak közlését. (41., 98., stb.) Emelkedjünk azonban a történelmi provinciáiizmus — ha ugyan szabad ezt a kifejezést használnunk — szemhatára fölé és akkor a magyarországi szerb mozgalmakban nem fogunk helyi jelentőségű dolgot látni. Ebben az esetben nagyon is érdekel bennünket Bán és társainak szereplése, mert ezek a Délvidéken városról-városra járva, török járom lerázásáról, Bosznia, Hercegovina, Dalmácia felszabadításáról álmodozva, hintik