Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Walter Frigyes: A tűzvész az osztrák Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltárban : beszámoló a tűzről és a helyreállítási munkálatokról / 1–12. o.

A TŰZVÉSZ AZ OSZTR. BEL. ÉS IGAZSÁGÜGYI ÁLL. LEVÉLTÁRBAN 7 karakterének és eredeti rendjének figyelembevételével sikerült a helyes utat megtalálni. Részben tárgyi, részben számregisztraturákról volt szó. A régi rend lehető rekonstrukcióját a tudományos munkák utalásai követelték, — az ezekhez használt darabok közül egyet sem lehetett volna biztosan megtalálni, ha a régi elrendezés változást szenved, legalább is :addig nem, amíg a pontos új regiszter el nem készül. S ezenkívül az ilyen újrendezés következtében a — persze nem nagy .számú —• megmentett segédkönyv is értékét vesztette volna. Ez a kérdés eldöntetvén, nem volt nehéz választani, hogy melyik anyaggal kezdődjék el a rekonstrukció munkája. A tárgyi regisztraturákon kellett kezdeni, miután ezekben indexek nélkül is meg lehet találni egyes meghatározott darabokat, míg a számregisztraturák rendezésének csak akkor lett volna gyakorlati haszna, ha a rendezéssel egyidejűleg új indexek is készülnek; ez a munka azonban — amint azt egyes kísérletek megmutatták — hosszú éveket vett volna igénybe. Mint tárgyi regisztraturák az udvari kancellária általános .aktái, a belügyminisztérium általános és elnöki aktái és az Oberste Justizstelle levéltára jöttek számba. A választás gyakorlati okokból, — hogy hivatalos megkereséseknek lehetőleg hamar eleget lehessen tenni — az udvari kancelláriára <és a belügyminisztérium regisztraturáira esett. Az elsőt maguk a tudományos tisztviselők, az utóbbiakat a minisztérium volt irattári tisztviselői és segédszemélyzete vette munkába. Az udvari kancellária (1527—1848) rendezésénél rendelkezésre állott az általános levéltárnak az „Inventare staatlicher Archive" c. sorozatban nyomtatásban megjelent inventáriuma, s ez az egyes szignaturáknak meglehetősen bő leírásával lehetővé tette a jelzet nélküli daraboknak aránylag könnyű és biztos beosztását. E munka — melynek során 120.000 akta ment keresztül a levél tárnokok kezén, — 11 hónapot vett igénybe; az akták 90%-át, újabb sérüléseket elhárítandó, borítékozták s a borítékokat feltűnő időjelzéssel •és szignaturával látták el. Az egyes anyagok hiányai természetszerűleg különböző nagyok, de az egyes darabok sérülésének mórtéke is változik, a csaknem olvashatatlan maradvány-darabkától a teljes sértetlenségig. Ennél a munkánál valamivel tovább tartott a belügyminisztérium regisztraturáinak (1848—1899) helyreállítása. Ezt a munkát, mint említettük, a tudományos tisztviselők állandó felügyelete alatt ezeknek a. regisztraturáknak volt tisztviselői végezték, kik minden egyes részlettel tisztában