Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Walter Frigyes: A tűzvész az osztrák Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltárban : beszámoló a tűzről és a helyreállítási munkálatokról / 1–12. o.

A TŰ7VÉSZ AZ OSZTR. BEL. ÉS IGAZSÁGÜGYI ÁLL. LEVÉLTÁRBAN 5 ról gyújtatván meg, csakhamar leszakadtak, a rajtuk állott anyagot takaró szerűen szétszórták s ez sok helyütt elfojtotta a tüzet. De az eltakarítási munkálatok váratlan eredményessége fölötti örömet nagyon csökkentette a megmentett anyag siralmas állapota; eltekintve a csomók kisebb-nagyobb égési sérüléseitől, a hamu és a vakolat valamennyit erősen bepiszkította s emellett csuromvizesek is voltak, úgy, hogy attól lehetett félni, hogy amit a tűz megkímélt, azt a víz fogja tönkretenni. Gyorsan, intézkedni az Osztrák-Magyar Bank üresen álló palotájába átszállított anyag megszárítása iránt, volt tehát az első feladat. Az egyszerű szétteregetés a nagy és igen szellős termek padlóján és a felaggatás hirtelenében felállított, rácsszerű állványokra nem vezetett eredményre, s azzal a kísérlettel is hamarosan fel kellett hagyni, hogy az anyagot a nedves lapok közé betolt itatóspapirokkal víztelenítsék, mert e munka nagyon csekély eredménnyel járt és nagyon lassan haladt előre, s főleg, mert ehhez az eljáráshoz a megszárítandó anyag tömege túlságosan nagy volt. Csak valami gépi berendezés hozhatott itt segítséget. Egy alacsonynyomású gőzfűtés üzemen kívül helyezett katlanberendezése csővezeték segítségével egy nagyon erős ventillátorral köttetett össze, amely a szolgáltatott forró levegőt két nagy, farácsállványokkal teleállított terembe fújta. A forró levegő beáramlási pontjával ellentétes teremsarkokban elhelyezett szivattyúk kiszívták a nedves gőzt és gondoskodtak a levegő állandó kicserélődéséről. Miután az így elért hőmérséklet elég magas volt — a forró levegő beáramlási pontján kb. 60— 70 C°, —• s a megszáradt akták levételére és új anyag felteregetésére elégséges személyzet állt rendelkezésre, még a hideg évszak beállta előtt sikerült a szárítási munkálatokat befejezni. A segédkönyveket, protokollumokat és indexeket,. melyeket kötött voltuk következtében nem lehetett a fenti eljárásnak alávetni, először itatóspapirbetétekkel víztelenítették, s azután, villanyvasalókkal kezelték, miáltal a papír egyszerre kisimult és száradt is. A veszélyeztetett darabok messzebbmenő konzerválására ebben az időpontban még nem lehetett gondolni. November elején hatalmas, bár száraz, de teljesen rendezetlen aktatömeg feküdt a levéltár vezetősége előtt. Az egyes állagok veszteségének a nagysága is teljesen áttekinthetetlen volt. Különböző kudarcot vallott kísérletek után. nyilvánvalóvá lett, hogy az első teendő az egyes állagok helyreállítása. Ez a munka — amit a nagyon elpiszkolódott