Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Miklós Ödön: Nederlandsch Archievenblad, 36–37. évf. (1928–1929) / 325–328. o.

326 ISMERTETÉSEK tést intézett. Ebben a részben foglal helyet még egy felhívás, melyet a folyóiratban is dolgozó Lubimenko Inna orosz levóltárosnő intéz a holland szakkörökhöz, amelyben az orosz levéltári folyóirat számára tőlük cikkeket kér. A nem is túlnagy ívenkint 50 dollár tiszteletdíjat helyez számukra kilátásba. A nem hivatalos részben Ebell C. \C. D. a levéltári iratok megsemmisítésétől és a tulajdonjog átruházásáról fejti ki bizonyos jogi és egyéb elvi szempontjait, részben történelmi háttérrel Fruin felfogásával szemben, aki a következő füzetben válaszol is, A res extra commercium jogi kérdése képezi itt az ütközőpontot. Noordmhos P. a dossier-rendszer hollandi előharcosa egy rövid cikkben megemlíti az Union internationale des villes ama mozgalmát, mely a városok (új) levéltárainak nemzetközileg egységes rendszerben való elhelyezését célozza s melynek kölni kongresszusán résztvevő 9 ország képviselői között Magyarországot is felsorolja. Itt elhatározták a közlemény szerint a holland előírások alapulvételét további lépéseikhez. Ugyancsak Ebell ismerteti igen részletesen az állami tisztviselők 1928-as státusrendezését s ennek keretében a levéltárnoki fizetésrendezést, melynek egyes hiányaira is rámutat. Az új státusrendezés szerint a négy főcsoportba tartozó levéltári tudományos és kezelőszemélyzet 1200—2800, 2600—3600, 3700—4800, 4800—6600 holland forint fizetést kap, míg az orsz. levélt, főigazgató részére 7—8000 holland forint fizetés van biztosítva, a mi viszonyainkhoz képest valóban elismerósreméltó módon. Az imént említett Lubimenko k. a. ismerteti a szovjet-ukrajnai levéltárakat egy francianyelvű cikkben. Verbürgt «/. W. egy rövid cikkben előadja a leideni városháza égésénél megmentett iratanyag körül végzett munkálatokat. Amint más forrásból tudjuk, az úgynevezett régi levéltár nem esett a. tűznek áldozatul. Heeringa K. a modern kor levéltárainak egyes problémáiról ír „Külföldi hangok" címen. Bruno Becker kimutatja, hogy a „stílus Harlemensis" hivatalosan 1575-ben szűnt meg. A 36. évf. könyvismertetései közül talán megemlíthetjük de Vocht H. a lőweni egyetemi levéltárak katalógusáról (1927), továbbá Kletler P. Nordwest Europas Verkehr és Kienast W. Die deutschen Fürsten c. munkáiról adott megbeszéléseket. A rövidebb hírek között is találunk néhány érdekesebb dolgot. Vlaardingenben felmerült pl. a kérdés, vájjon a levéltárnok nem végezhetne-e valami „produktív" munkát? Továbbá a posta tudakozódott aziránt, hogy az általa használt tintaceruza színtartó-e és nem lenne-e cél-