Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

A MAGVAR KAMARAI LEVÉLTAR TÖRTÉNETE 281 Hogy a feldolgozásnál meggondoltan járt el ós a meg teljesítendő feladatokat kellően szem előtt tarötta, ez kiviláglik a halála előtt egy félévvel a magyar kamara tanácsához intézett jelentéséből,

124 amelyben a még lajstromozandó és mutatózandó iratok és könyvsorozatok elősorolásával valóságos munkatervet adott. Ez a munkaterv — bár a benne elősorolt egyik-másik feladat teljesítésére a később ismételten felmerült sürgősebb munkálatok miatt sor nem kerülhetett — valóban végrehajtható is volt, kivéve utolsó pontját, amely a szervező és a pótutasításban egyaránt előírt és több királyi rendeletben sürgetett, a levéltár összes irataihoz való, helyes személynevek szerinti általános mutató elkészítését említi. Szendrey egy ízben ugyan megkísérelte, hogy az e munkához — véleménye szerint — szükséges munkaerőket megszerezze, ám e kísérlete sikerre nem vezetvén,

125 az általános mutatónak úgyis soha meg nem valósítható, de a levéltárakban járatlanok előtt ma is tetszetős terve továbbra is csak terv maradt. Annak a körülménynek, hogy Szendrey a levéltári munkát nemcsak irányította, hanem abban serényen személyesen is részt vett, kedvező hatása a lajstromozás és mutatózás gyors, a Ribics korabeli teljesítményhez nem is hasonlítható előhaladásán kívül a levéltár tisztviselői karában is mutatkozott. A munkában való személyes részvétele útján ugyanis egyrészt felismerte, hogy azt helyesen és eredményesen osak abban az esetben lehet elvégezni, ha a levéltár tisztviselői kara számban és képzettségben is arányban áll az eléje szabott nagy feladattal, másrészt pedig éppen az e munkálatoknál tanúsított nagy buzgalmával magának a kamara tanácsa ós elnöke előtt igen nagy becsületet szerzett, olyannyira, hogy például a levéltári állások betöltésénél az ő véleménye még Grassalkovich kívánságával szemben is érvényesült,

126 ami viszont lehetővé tette, bogy a tisztviselőkarra vonatkozó tervei megvalósulhassanak. Elsősorban tehát Szendrey érdeme az, hogy az ő korában a íőtisztviselőktől, vagyis az elsőosztályú lajstromozóktól a magasabb jogi képzettséget már alakilag is megkövetelték, úgyhogy ebben az időben a Mária Terézia által saját elhatározásából kinevezett két nemes 124 Orsz. Ltár; Cam. Eung., Arch. 1777. Apr. 349. 125 U. o.; Prot. sess. cone. 1769. tom. II. p. 18. 12fi U. o.; Prot. sesß. cons. 1768. tom: I. p. 886. — Exp. cam. 1768. Dec. Aug. 16. 19*