Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 275 A levéltár védelme szempontjából kevésbbé fontos és inkább a kincstár érdekében való titoktartást célozta a most említett pótutasításnak az 1771. évi vizsgálóbizottság véleményével egybehangzó hatodik pontja, amelynek értelmében a kamara könyvkötőjének a levéltár részére teljesítendő munkát annak helyiségeiben kellett volna végezni. Ez a rendelkezés azonban — úgy látszik — nem hajtatott végre, mivel a könyvkötő gépeit nem lehetett a kamara házába átszállítani.

101 A levéltári tisztviselők hivatalos kötelességeire vonatkozó különböző rendelkezések, amelyek a kamarai tisztviselőktől általánosan megkövetelt titoktartáson felül elbocsátás terhe alatt kifejezetten tilalmazták azt, hogy a tisztviselők királyi engedély nélkül magánfeleknek vagy ügyvédjüknek a levéltárban őrzött iratokat megmutassák vagy azokkal az iratok tartalmát közöljék, sőt őket eskü alatt arra is kötelezték, hogy szolgálati idejük alatt vagy után magánszemélyek szolgálatába ne álljanak és ügyeinek elintézését ne vállalják, nyilvánvalóan csupán a kincstár érdekeinek biztosítására szolgáltak.

102 A hivatalos kötelességekre vonatkozó rendelkezések egyike azonban valóban csak a levéltári munka előhaladását célozta. E rendelkezés szerint ugyanis a levéltár első tisztviselőjének a kamara elnökének naponkint bemutatandó kimutatást kellett készíteni arról, hogy tisztviselőtársai hány órakor jelennek meg a levéltárban, illetőleg távoznak onnan.

103 A levéltár és a kincstár érdekeit egyaránt szolgálták azok a szigorú rendelkezések, amelyek az iratok használatát szabályozták. Ezek szerint a kamara tanácsosainak és jogügyi bizottságának, valamint a királyi jogügyek igazgatójának, mint hajdan az irattárból, a levéltárból is kölcsön adhatók az iratok, de mindenkor csak elismervény ellenében.

104 A magánfeleknek iratkölcsönzésre irányuló kérelmeit azonban a kamara nem intézhette el saját hatáskörében. Az ilynemű kérelmeket a királyi jogügyek igazgatója véleményének meghallgatásával a királynő elé kellett terjeszteni s 101 U. o.; Cam. Hung., Exp. cam. 1771. Aug. Decr. Szendrey 7. — Off. Arch. R.-H. Cam., Decret. cam. 1771 aug 8, 1772 jan. 11. 102 U. a.; Cam. Hung., Ben. res. 1769 jan. 17, 19, 21. p. 2., 1773 nov. 13. — Exp. cam. 1769. Febr. Decr. pro arch. 1., 1772. Aug. Decr. 9. — Off. Arch. R.-H. Cam., Decret. cam. 1769 febr. 3, 1772 aug. 18. 103 U. o.; Decret. cam. 1775 szept, 6. 104 U. o.; Decret. cam. 1766 nov. 21. - Cam. Hung., Ben. res. 1766 nov. 5. § 3.