Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 273 példája annak, hogy a gyakorlatban hová vezethet az a felfogás, amely a levéltár lényegét, az iratok természetes rendjét fel nem ismervén, azokat valamely fontosnak tartott szempont szerint akarja rendezni. A levéltár legnagyobb gyűjteményének e teljes rendszertelenségével, amely az iratok kikeresésénél olykor a szükségesnél jöval több munkát okoz, 94 teljes ellentétben áll a jezsuitarend magyarországi levéltárainak feldolgozása. Ezek a levéltárak nem osztoztak a fentebb említett hatósági és családi levéltárak sorsában. Belőlük a birtok jogilag fontos iratokat nem szakították ki, hogy a most tárgyalt nagy gyűjteménybe vegyítsék. Ellenkezőleg, ezeket a levéltárakat teljesen különállóknak tekintették, ami mind az ez időben használatos „Archívum Ex-Jesuiticum" kifejezésből, mind pedig a lajstromozás módjából is kitűnik. Az oklevelek és iratok kivonatolását, lajstromozását és mutatózását, a kamarai levéltárban folyó munkától eltérően, kizárólag díjnokok végezték, akik fizetésüket, nem mint a levéltár egyéb díjnokai a kamara, hanem a feloszlatott rend vagyona, illetőleg az ebből alkotott tanulmányi alap jövedelméből húzták. Munkájuk vezetése és ellenőrzése 1774-ig Frank Gábor elsoosztályú lajstromozóra volt bízva, akit Csiba Károly ugyancsak elsőosztályú lajstromozó váltott fel, kinek helyébe utóbb, 1777 tavaszán Ságody István kancellista lépett. A lajstromozásnál természetesen ebben az esetben is a tartalmi elv érvényesült, de sokkal szerencsésebb módon, mint a Neo-Regestrata Acta című gyűjteménynél. A jezsuita levéltárakból ugyan szintén kiválogatták az értékesnek tartott okleveleket és iratokat, de ezekből nem alkottak a NeoRegestrata Acta mintájára egy egységes, de rendszertelen gyűjteményt, hanem a rendházak, kollégiumok és missziók szerint külön-külön lajstromozták. Ennek az eljárásnak köszönhető, hogy a jezsuitarendi levéltárak — bár egy lajstromozott és egy nem lajstromozott részre bontva — mint különálló levéltári egységek máig is fennmaradtak. 03 A levéltárban folyt lajstromozási munkáról szólva, befejezésül megemlítendő még az a gyűjtemény is, amelyet a M A kamarai levéltárban őrzött hatósági levéltárakból nyomtalanul hiányzó vagy ezekben selejtezetteknek jelzett iratok, amennyiben a kincstár vagyoni érdeke szempontjából értékeseknek tekinthetők, a N. R. A.-ban is keresendők. 95 Orsz. Ltár; Cam. Hung., Archiv. 1774. Jul. 115., Aug. 54., Dec. 234., 1777. Mart. 372., Apr. 349.
