Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
242 DR. HERZOG JÓZSEF nek tekintendő, mivel a lajstromkönyv könnyű használata mellett az iratoknak a lajstromkönyv megtekintése nélkül való közvetlen kiemelését is lehetővé tette. A mutatózás tökéletességéhez tehát ekkor már csak a vezérszavak teljes, szoros betűrendje és az irat évszámának — sajnos, csak igen kevés mutatóban meglevő — feltüntetése hiányzott. A levéltári munkának ez az újabb szabályozása nemcsak az iratok rendezésével és azok szabatos kivonat olásával, hanem egy régen elrendelt, de addig meg nem kezdett munkának, t. i. az általános mutató készítésének újból való meghagyásával igen nagy feladatot rótt a levéltár tisztviselői karára. Mi sem természetesebb tehát, minthogy ennek létszáma is újabb szabályozást nyert. Az eddigi két akcesszista mellé még négy alkalmaztatott, úgyhogy ezzel — nem számítva a magyar udvari kancellárián őrzött Királyi Könyvek később említendő másolására Bécsbe kiküldött egy, a levéltárban már régebben szolgáló lajstromozót és három újonnan kinevezett kancellistát, — a Pozsonyban dolgozó levéltári tisztviselők száma tizennégyről tizenhétre emelkedett. 25 Bár a levéltárnak ez az aránylag nagy személyzete a lajstromozást — amelyről utóbb még bővebben szó lesz •— serényen végezte, már a következő esztendő elején kitűnt, hogy annak rövid idő alatt leendő befejezése nem remélhető. Amidőn ugyanis egy az említett időben leérkezett királyi rendelet azt tudakolta, hogy a lajstromozás előreláthatólag mikor nyer befejezést, Szendrey igazgató kénytelen volt a kamara tanácsának azt jelenteni, hogy a folyó munkálatok az 1772. év végén vagy a következő év elején — miként ezt ő 1767-ben vélte — nem fejezhetők be. Szerinte a munka gyorsabb haladását nemcsak az a körülmény gátolta, hogy az elsőosztályú lajstromozók egyike, névszerint kisjókai Takács Ferenc a kancelláriai Királyi Könyvek másolásának ügyében hosszabb időre Bécsbe rendeltetett és a Pozsonyban szolgálatot teljesítőknek igyekezete is egy kissé alább hagyott, mivel utóbbiak kedvüket veszítették amiatt, hogy az egyik elsőosztályú lajstromozó, Benyovszky István egy évvel előbb 800 forintos fizetéséhez a magyar kamara közbejötte nélkül, a királynő kegyéből 200 forintos személyi pótlékot kapott, 26 hanem az is, hogy a pótutasítás kiadásakor az addig a tanácsnak jóváhagyásával a szükséghez mért számban felfogadott napidíjasok elbocsáttattak. Ezeken a személyzetben 25 U. o.; Off. Arch. R.-H. Cam., Decret. cam. 1771 aug. 8. 28 U. o.; Cam. Hung., Ben. res. 1771 ápr. 13, 16, 20. p. 5.
