Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

238 DR. HERZOG JÓZSEF augusztus 24-én kelt levelével gróf Hatzfeldet, a bécsi kamara elnökét a pótutasítás kiadásáról értesítvén, az utasítás ugyanez év szeptember 24-én királyi jóváhagyást is nyert. A pótutasítás több, nem elvi jelentőségű s ezért inkább rendeletek tárgyául alkalmas, valamint az iratok megőrzésére és kiadására vonatkozó rendelkezése mellett a rendezendő iratok csoportosítását és a lajstromozás módját, vagyis a szorosabb értelemben vett levéltári munkát is részletesen szabályozta. A levéltárban a most említett vizsgálatig teljesített munka során az irattárnak esetről-esetre átadott iratokból a levéltár részére visszatartott iratokat — a szervező utasítás errevonatkozó rendelkezéseivel ellentétben — sem tartalmuk szerinti csoportokba nem osztották, sem időrendbe nem tették, vagyis a lajstromozást semmiféle rendezés sem előzte meg, hanem az csomónként abban az összevisszaságban történt, amelyben az iratok éppen voltak. Bár a vizsgálóbizottság Szendrey véleményéből kiindulva, amely szerint a lajstromozási munka körülbelül másfél év alatt befejezhető, e rendszertelenségen csak annyiban óhajtott változtatni, hogy a gyökeres jogot igazoló eredeti iratokat előbb kívánta lajstromoztatni, mint a kincstár érdeke szempontjából kevésbbé fontos másolatokat, nyugtákat stb., a pótutasítás ez utóbbi vélemény elfogadása mellett mégis azt rendelte el, hogy az iratok ezentúl a családok és kincstári uradalmak szerint csoportosíttassanak és időrendbe szedessenek. Ennek már a szervező utasításban körülírt, végre nem hajtható rendezési tervnek újból való elrendelése természetesen ezúttal sem járhatott semmiféle említésreméltó eredménnyel. E tekintetben ugyanis minden komolyabb eredményt lehetetlenné tett nemcsak az előzetes rendezés nélkül eddig már lajstromozott iratanyag tekintélyes tömege, amely körülbelül 700 iratcsomóra tehető és a már véglegesen elfogadott, de a családok és uradalmak szerint megalkotandó iratcsoportok megjelölésére alkatmatlan jelzési rendszer, t. i. a csomók folytatólagos számozása, hanem magának a pótutasításnak az az előbb említett rendelkezése is, amely szerint a kincstár jogainak védelmére kevésbbé alkalmas iratok csak később lajstromozáíidók. A rendezési terv felújításától eltekintve, a pótutasítás többi, elvi jelentőségű rendelkezései nem vonatkoznak a szervező utasításban! foglaltakra, hanem az 1766 szeptember 12-én kelt királyi rendelet ama pontjaira, amelyek az iratok csomóba