Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 233 lajstromozási eljárást, illetőleg az iratok kivonatolásánál javasolt módot jóváhagyván, akkópen intézkedett, hogy ezentúl a levéltár részére kiválogatott iratok legfeljebb 24 darabból álló csomókba osztassanak, a csomók a végtelenül futó számsor számaival láttassanak el, a csomókon belül pedig az egyes iratok — nehogy a sok szám zavart okozzon — a rájuk vezetett csomószámon kívül darabonkint betűkkel jelöltessenek meg. Az ilyen módon, jelzettekkel ellátott iratokhoz háromhasábos lajstromkönyvek készítendők. A középső hasábba az irat kivonata vezetendő be, amelybe annak kelte, neme, az abban előforduló személy- és helynevek — utóbbiak a megye nevének feltüntetésével — és a királyi jogügyek igazgatójának véleményében részletesen elősorolt, jogilag fontos körülmények is felveendők. A kivonatban előforduló személynevek az első, a helynevek pedig a megye nevével együtt a harmadik hasábba külön is feljegyzendők. E lajstromkönyvek alapján az iratok természetét is feltüntető mutatót a személy- ós helynevek szerint kellett elkészíteni.

11 - A lajstromozást szabályozó ez a királyi rendelet a levéltárt szervező utasításból, amelyről meg sem emlékezik, csak egyetlen irányelvet vett át nyolcadik pontjába: a levéltárba és az irattárba való iratok szétválasztását, amelynek —- jóllehet erről említést sem tesz — nyilvánvalóan a szervező utasításban körülírt tartalmi szempont szerint kellett történni. A szervező utasításnak legfontosabb, a levéltár részére megtartott iratoknak tárgyszerinti csoportokba való osztásáról s e csoportokon belül időrendbe való szedéséről szóló rendelkezéseit meg sem említi, hanem az addigi, minden előzetes rendezés nélkül történt lajstromozást elfogadja és tökéletessé teszi. Ezzel a rendelkezéssel, amellyel az addig — mondhatni — önkényesen folytatott lajstromozás királyi jóváhagyást nyert, egyben teljesen lehetetlenné vált a szervező utasításban körülírt s a levéltárt egyetlen nagy gyűjteménnyé átalakító rendezési terv megvalósítása, hiszen az iratcsomóknak a számsornak egymásra következő jegyeivel való megjelölése már egymagában lehetetlenné tette, hogy ék. szervező utasításban tervbe vett tárgyszerinti — mindenesetre igen számos — csoportjai megalkottassanak. 11 TJ. o.; Prot. sess. cons. 1766. tom. I. p. 932., tom, II. p. 112. — Exp. cam. 1766. Maj. Aug. 11, — Jim. Praes. 17, — Jul. Aug. 20, Praes. 11, — Sept. Aug. 31. — Ben. res. 1766 máj. 21, 28 & jun. 4. § 13, — jul. 30 & aug. 6, 9. § 1. - aug. 20, 27. § 4. — nov. 12, 19. § 1. — Offic. Archivi E.-H. Cameraiis, Decret. cam. 1766 nov. 28. 16*