Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 229lotta. Az igazgató elégedetlenségét nyilvánvalóan fokozta Scultethy allevéltárnok magatartása is, aki lemondásakor az, igazgatót azzal vádolta, hogy őt nem a neki kijelölt feladatra — ami szerinte a lappangó királyi jogok felkutatása volt —, hanem csak alsóbbrendű munkára, t. i. oklevelek kivonatolására és lajstromozására használta. E vád annyira bántotta a levéltár igazgatóját, hogy abban a jelentésében, amelyet Scultethy lemondásáról a tanács elé terjesztett, nemcsak Scultethy állításának alaptalanságát mutatta ki — hiszen utóbbinak a tanács határozata szerint nem volt szabad bejárása a levéltár raktárhelyiségeibe és különben is a lappangó királyi jogok felderítését természetesen csak a rendezés befejezése után lehetett jó reménnyel megkezdeni —, hanem ugyanakkor az igazgatósága idején a levéltárban végzett munka felülvizsgálását is kérte. A vizsgálatra kiküldött két tanácsosnak, báró Cotthman Antalnak és Koller Józsefnek a tanácsban 1766 július 24-ón tett szóbeli jelentése a. Szendrey igazgatósága alatt a levéltárban teljesített munkáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, külön is hangsúlyozván, hogy e munka nagysága és pontossága a Ribics idején végzett munkáéval össze sem hasonlítható és hogy azigazgató a személyzetnek példát adva, hivatalos kötelességén felül, idejének legnagyobb részét a levéltárban tölti, ennek tisztviselőire nemcsak felügyel, hanem az iratok kivonatolásában és lajstromozásában a többi tisztviselővel egyenlően személyesen is résztvesz. E jelentés, amely a levéltár körül szerzett érdemeit a legteljesebben méltányolta, mégsem oszlatta el az igazgató kedvetlenségét. Négy hónap múlva, amikor a Scultethy elbocsátásával megürült allevéltárnoki állásra pályázók kérvényeit a tanácsnak 1766 december 9-én bemutatta, egyben, a túlságosan terhes igazgatói állástól való felmentését is kérte.* A Pozsonyból távollevő elnök a tanács leveléből sajnálattal értesült Szendrey kérelméről, amelyet jogosnak és indokoltnak s ezért teljesítendőnek is talált. A tanácshoz intézett válaszában az igazgató távozásával előálló helyzet megoldására egyben azt a tervet vetette fel, hogy az addigi igazgatói állás helyett levéltárnokság szerveztessék olyképen, hogy az erre kinevezendő tisztviselő minden más hivatalos teendőtől mentes legyen, A kamara tanácsa azonban ezúttal elnökének felfogásával határozottan szembehelyezkedett. A levéltár igazgatói állását, mivel ezt a hajdani levéltárnoki állásból Mária Téré-