Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTAR TÖRTÉNETE 227 apasztáe következtében számfelettivé lesz. Végül, hogy a rendezési munkálatok minél gyorsabban haladhassanak, Rendi Józsefi személyében évi 200 forint fizetéssel még egy akcesszistát is óhajtott alkalmazni, aki az említett munkálatokat •erősen hátráltató másolásokat elvégezné. Bár a bécsi kamara Grassalkovich e javaslatánál csak tíz nappal korábban kelt előterjesztésében 2 még" mindenképen arra törekedett, hogy a levéltár igazgatói állásának betöltésénél a magyar kamara elnökének javaslata meghallgatásra ne találjon és a levéltár addigi szokatlan, a magyar kamarától független helyzete továbbra is fenntartassák, most már, miután időközben az oklevéleltulajdonítás titkának felfedésével e törekvésének indoka megszűnt, nem avatkozott ebbe a reá nézve közömbössé vált ügybe: a királynő elhatározásában •Grassalkovich előterjesztésének a levéltárra vonatkozó javaslatait mindenben elfogadta azzal az egy módosítással, hogy a kamarai tanácsossá és egyben levéltári igazgatóvá kinevetett Szendreynek fizetését csak a tanácsosoknak járó szokásos összegben, vagyis évi 1500 forintban állapította meg. Mária Teréziának ez az elhatározása a levéltárra nézve jelentős változásokkal járt. A levéltár a szervezései óta lefolyt tizedik esztendőben végre valóban a magyar kamarától függő, vagyis a hivatali rendből egyébként önként következő helyzetbe került, vezetése oly férfiúra bízatott, akinek képességeiben Grassalkovich elnök teljesen megbízott, személyzetének száma pedig négyről hatra gyarapodott. Bár a magyar kamara a levéltár szervezésekor Ribies által Kassáról Pozsonyba szállított tizenöt különböző leveleskönyvek a szepesi kamarai igazgatóság részére leendő másolására 1765 március hava végén öt, a levéltárban, végzendő egyéb másolásokra pedig ugyanez óv május hava elején még két napidíjas Írnokot fogadott, 3 a személyzet csakhamar elégtelennek bizonyult. Szendrey már igazgatóságának első húsz hónapja alatt szerzett tapasztalatai alapján kénytelen volt a kamara tanácsának azt jelenteni, hogy az oklevelek és iratok rendkívül nagy tömegének feldolgozása -oly nagy feladat, amelynek teljesítése a személyzet életidejét messze túlhaladja. A tanács a levéltár igazgatójának jelentése alapján a személyzet szaporításának szükségességét el2 Láád a II. fejezet 73. jegyzetét. 3 Orsz. Ltár; Cam. Hung., Exp. cam. 1765. Maj. Off. sol. 3. — Prot, sess. cons. 1765. p. 209, 478; 586. — A leveleskönyvekre vonatkozólag Msd a II. fejezet 9. jegyzetét.
