Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE ]8V már a XVI. századtól, háromban (Gyöngyös, Nagykőrös, Pápa) a XVII. század első felétől, kettőben (Eger, Mezőtúr) a század második felétől, tizenkilencben (Cegléd, Kiskúndorozsma, Esztergom, Jászárokszállás, Jászberény, Karcag, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kúnszentmárton, Makó, Szegvár, Szentendre, Szentes, Szolnok, Túrkeve, Veszprém) a XVIIL század első felétől, háromban (Algyő, Csongrád, Vác) a XIX. század első felétől és végül öt újabb telepítésű csongrádmegyei községben (Derekegyház, Kistelek, Mágócs

r Mindszent, Tápé) csak a XIX. század második felétől maradtak fenn.

57 Ennek a levéltári anyagnak a sorsa joggal vált ki aszakemberből aggodalmat. A megyei városok levéltárainak helyzete látszólag még annyiban kedvező, hogy a városi. tisztikarban helyet foglal az ú. n. levéltárnok is.

5S Ez az állás azonban semmiféle szakképzettséghez nincs kötve s a betöltőjének a munkaköre is rendszerint valami egészen más (irattárnok, anyakönyvvezető, fogalmazó). A községek levéltári anyagát már minden tekintetben gazdátlannak nevezhetjük. Itt a közigazgatási teendőkkel elfoglalt csekély, gyakran egy-két tagú személyzet az anyagra, mely érdeklődési és értékelési körén is kívül esik, gondot nem fordíthat. E városi és községi levéltárakban csak a közelmúltban isszintén sok pusztítást okozott a forradalom s az oláh megszállás s a pusztulás lehetősége továbbra is teljes mértékben fennáll. Ezekben a levéltárakban az anyag kielégítő elhelyezéséről még kevésbbé lehet szó, a folyton gyarapodó újabb iratanyag még nyomasztóbban szorítja a régebbit s természetesen így a „selejtezés",

50 vagy anélkül is az elkallódás, 57 A belügyminiszter 1880. évi kérdőívére beküldött jelentések, továbbá Thallóczy táblázata (az 1885. évi kongresszus irományaiban, a. Századok 1885. évi mellékletében, 34—37), a Magyar Minerva VI. kötetének 1. része (Bpest, 1932) és Györffy István „A nagvkun városok levéltárai" című dolgozata (Lev. Közi., III. [1925.] 192—205. és IV. [1926J 214—218.) alapján. 58 Az 1886. évi XXII. t.-cikk 63. §-a szerint a rendezett tanácsú, mamegyei városok elöljáróságának a „levéltárnok" tagja. 59 A községi és körjegyzők ügyviteli szabályzatának selejtezési rendelkezése (60—61. §) általában megegyezik a vármegyei szabályzatéval (1. 55. jegyzetet). Itt az iratok minősítését, szintén az irattárba helyezés alkalmával, a jegyző végzi s a selejtezést bizottság foganatosítja, melynek elnöke a főszolgabíró vagy a vármegyei közgyűlés kiküldöttje s tagjai a jegyző, illetve jegyzők s a képviselőtestület által választott „írástudó és értelmes egyének". A szabályzat községi levéltárt nem ismer s a régi iratanyag fenntartásáról sem szól. (A belügyminiszter 126.000/1902.