Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

176 DR. SZABÓ ISTVÁN tartása és közvetlen külső veszélyektől való megóvása ez idő szerint biztosítottnak tekinthető, legalább is az ellenkezőre mutató jelenségekről a közelmúltban nem lehetett hallani. E téren bizonyára jótékony hatásai mutatkoztak az 1906-ban megszervezett állami felügyeletnek, melynek révén mód nyílt a levéltár-fenntartókat a legégetőbb hiányok pótlására figyelmeztetni. De ha a puszta fenntartáson túlmenő szakszerű kezelés és rendezés igényeitől el is tekintünk, közjogi szempontból visszásnak kell tartam, hogy az állam hatóságával kifejtett működés ügyviteli iratai olyan szervek kezében legyenek, melyek e hatósággal ma már egyáltalában nem rendelkeznek s merőben csak egyházi funkciót teljesítenek. De visszás a helyzet azért is, mert az államnak nincs lehetősége arra, hogy a káptalanokat és konventeket a szervezetükben idegen testet képező hiteleshelyi, levéltárak megfelelő — s ennek folytán esetleg költségesebb — fenntartására ós kezelésére kényszerítse. Nem kötelezhetők a fenntartók arra sem, ami pedig elsősorban indokolt kívánság volna, hogy a levéltárakat szakszerűen kiképzett levéltárnokokra bízzák. A káptalani ós konventi hiteleshelyi levéltárak teljesen . lezártak s így nem fenyegeti őket a modern levéltárügy nagy veszedelme: az aktatömegekkel való elöntés, Ez a veszély már teljes súlyával nehezedik a törvényhatósági levéltárakra. E levéltárak fenntartása — bár azok, legalább közvetve, az .állam politikai hatóságának felügyelete alatt s hivatásos vizsgázott levéltárnokok kezelésében állanak — a tapasztalatok szerint sok kívánni valót hagy hátra. Az a történetíró, akit kutatóútja e levéltárakba visz, legtöbbször azt kénytelen megállapítani, hogy az önkormányzati hatóság jóindulatú közömbösséggel, de esetleg nem titkolt bosszúsággal és mellőzéssel kezeli a közigazgatás életében csak ballasztnak tekintett levéltárat. Pedig e levéltárak multunk történeti forrásai között elsőrangú szerepet töltenek be s a jelek szerint a közeljövőben, a hely történetírás várható fellendülésével, fokozott érdeklődést lesznek hivatottak kielégíteni. Általános jelenség e levéltárakban a férőhelyért folytatott küzdelem. Az anyag rendbentartásához és kezeléséhez „.szükséges kiterjedésű száraz, világos, szellőztethető ós tűzmentes helyiség csak ritkán áll rendelkezésre. A törvényhatóságok munkaköre a múlt század második felében s azóta is főleg a világháború alatt ós után folyton újabb és újabb működési területekre terjeszkedett ki. Minthogy közigazgatásunk működésében az írásbeliség, az aktázás ugyancsak