Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

154 DR. SZABÓ ISTVÁN nek biztosítását szolgálta az 1741. évi XXV. t.-cikk, mely a levéltárakban esküvel kötött, megfelelően díjazott és kellő jártassággal bíró jegyző alkalmazását írva elő, egyúttal szabályokat állított fel az iratoknak a levéltár helyiségéből való kivitelére és azok kiadására is. E levéltárak rendtartásába még inkább belenyúlt az 1764. évi XI. t.-cikk, melyben a hiteles helyek kötelezve lettek a levéltáraikban levő iratok regesztrálására.

4 A rendelkezést az 1807. évi XIV. t.-cikk megújította s a káptalanoknak ós konventeknek kötelességévé tette hiteleshelyi levéltáraik gyorsabb lajstromozását és megfelelő fenntartását,

5 a lajstromozás elhanyagolását 500 forint büntetéssel fenyegetvén.

6 A törvényhatósági — vármegyei és városi — levéltárak ügyében kiadott első általános szabályok a folyó ügykezeléshez kapcsolódnak s így mai kifejezéssel inkább regesztratúraBzabályzatoknak volnának nevezhetők. Ilyen szabályt állít fel az 1723. évi LVIII. t.-cikk 1. §-a, mikor előírja, hogy a megyei közgyűlés határozatai vezettessenek be a jegyzőkönyvbe s hasonló jellegű az 1729. évi XXV. t.-cikk rendelkezése is arról, hogy a megyei bírók és tisztviselők az összes bírósági iratokat, az általuk azokhoz készített elenchussal együtt, tartoznak évenként a megye levéltárába eredetiben beszolgáltatni. A peres feleknek csak másolatok adhatók ki s azok; a tisztviselők, akik hivatalukat már letették, nemcsak a bírósági, hanem minden egyéb iratot, mely a megye közügyeit érinti, kötelesek beadni. Minthogy a törvény rendelvéreit. Az 1622. évi XV. t.-cikk pedig általánosságban írta elő, hogy mindazokat, akiknél káptalani vagy konventi pecsétek és jegyzőkönyvek vannak, megkeressék s ha nem adnák azokat vissza, az országgyűlés elé hívják perbe. 4 „... ad exactam literalium instrumentorum in archivo suo existentium regestrationem adstringantur ..." 3 „... ad celeriorem actorum indigestorum regestrationem debitamque eorum conservationem obligentur..." 6 A káptalanok és konventek levéltárait is érintette az országos le~ éltár felállításáról szóló 1723. évi XLV. t.-cikknek az a rendelkezése, hogy „publica regni acta et diaetalia et alia politica et juridica prae manibus quorumcunque habita, sive etiam in capitulis et conventibus conservata ÉSU apud privatas familias repelibilia et publicum regni statum tangentia" egy éven. belül az országos levéltárba beadandók lesznek. A törvénycikk nem hajtatott végre s ma már nehéz volna megállapítani, hogy tulajdonképen milyen iratokról van itt szó. Mi csak állami provenienciájú iratokra, közelebbről a törvényhozás, a dicasteriumok s egyéb állami szervek hivatalos irataira gondolunk. A törvény szövegének határozatlanságára Wenzel is utal. (Jelentése az 1863. és 1864-i tudományos utazásairól. M. Ak. Értesítő. Phil., törvény és tört. tudományi osztályok közlönye, V., 94—112.)