Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Temesváry János: Hét erdélyi püspök végrendelete. Kolozsvár, 1931. Az erdélyi püspökök címerei. Budapest, 1930. Manzador Pius erdélyi püspök élete és irodalmi működése. (Klny. a Magyar Könyvszemle, 1930. III–IV. számából) Budapest, 1931. / 144–145. o.

ISMERTETÉSEK 145 le a végrendelkező főpap lelki alkatára is. Amint bevezető soraiban mondja: „A végrendeletek ugyanis mindig azok közé a fontos okiratok közé tartoztak, amelyek a leghívebben tükröztették vissza, a végrendelkező jellemét, gondolkozásmódját, önzetlenségét vagy kapzsiságát." A végrendeleteket az erdélyi káptalan gyulafehérvári levéltárából közli, de nem adja levéltári jelzetüket, e nem is eredetiben, hanem magyar fordításban bocsátotta közre. Az erdélyi püspökök címerei című tanulmányában 45 erdélyi püspök címerét közli, — 16 a mohácsi vész előtti időből, legrégibb Széchy Andrásé (1320—56), — a monográfiákban ugyancsak szegény heraldikai irodalom örömére. A címereket időrendben közli; leírja, az ismeretleneket vagy kevósbbé ismerteket rajzban is bemutatja (9 rajz.) A szerző bevezetésében elnézést kér, hogy egyik-másik püspök címerének pontos ismertetése helyett azoknak csak fogyatékos leírását nyújtja, de fogyatékosak és hiányosak voltak forrásai, többször elmosódott pecsétek, kopott sírkövek és szűkszavú kéziratok. Régebbi szerzők több tévedését helyreigazítja, érdekes megjegyzése van Bácskai Miklós (1503—04) II. Ulászló franciaországi követével kapcsolatban. Manzador Pius erdélyi püspök életrajzát dióhéjba foglalva, levéltári kutatásai alapján írta meg Temesváry, — még pedig főleg az erdélyi püspöki és az erdélyi káptalan gyulafehérvári levéltárainak adatai alapján, néhány adatot az Országos Levéltár és a Nemzeti Mtizeum levéltárából is merített. Megtudjuk, hogy az olasz erdetü, nemesi származású Manzador Pius Bécsben, 1706-ban született, fiatalon belépett a karmelita rendbe (Congregatio Sancti Pauli decollati) és mint ennek kiváló tagja, Bécs ismert szónoka volt; fiatalon a német rendtartomány főnöke, majd a rend generális-prépostja lett. 1764-ben Mária Terézia zeng-modrusi püspökké nevezte ki, majd 1772-ben az erdélyi egyházmegye élére állította s az erdélyi kormányszék tanácsosává nevezte ki; rövid ideig viselte új méltóságát, mert 1774-ben meghalt. Negyvennégy, nyomtatásban megjelent beszéde maradt ránk 1735—59. évekből, amelyek a hazai és külföldi biblografiákban ismeretlenek. Nem nagyterjedelműek Temesváry itt ismertetett dolgozatai, de bizonyára hasznos részei a magyar egyháztörténelemnek. DR. SZÁLAI BÉLA. Levéltári Közlemények. 10