Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării-româneşti. (Erdély, Moldva és Havasalföld történetére vonatkozó okmányok. Iratok és levelek) Publicate de Andrei Veress. Vol. I–II. Bucureşti, 1930–1931. / 133–134. o.

134 ISMERTETÉSEK adná, vagy egy kisebb időszak, eseménykör aktáit gyűjtötte volna össze, mert így sokat markolt, igaz, sokat is fogott, de úgy, ha kevesebbet is tenne közzé mennyiségileg, minőségileg sokkal kiválóbb lenne. Kötetei nem mentesítik a lelkiismeretes kutatót a levéltári anyag átnézésétől.

2 Veress második és harmadik kötete mozgalmas időt ölel fel (1573—1592) Erdély történelméből, sok érdekes adatot találunk benne; de ismételnünk kell korábbi megállapításunkat, bármily terjedelmes, éppen nem teljes az. A közölt anyag legnagyobb része követi jelentés a szentszék, Velence, Bécs részére, az erdélyi fejedelmek és a román vajdák, török basák levelezése. Ezzel kapcsolatban érdekes Veressnek mindjárt a bevezetés elején tett megjegyzése: ,,Az erdélyi fejedelmi kancellária a román fejedelemségekkel, valamint magával a Portával való diplomáciai levelezésében is majdnem kizárólag a magyar nyelvet használta, ezért úgy a Porta, mint Moldva és Havasalföld alkalmas diákokat tartottak, akik tolmácsolták az érkező iratokat és készítették a válaszokat." (III.

k. VILI.) Újból meg kell említenünk az oklevelek megcsonkítását, elejének, végének elhagyását, egyes részeinek kihagyását és ennek a közlés nyelvén való áthidalását; valamint a helyneveknek a rubrumban való átírását a mai hivatalos használat szerint.

3 Veress Endre a múlt századok nagy oklevélgyüjtőinek nem méltatlan, szorgalmas követője, aki életét a magyarromán kapcsolatok kutatására szentelte; elismerésre méltó; hogy magyar ember létére a legszebb román forráskiadvány publikálója. DR. SZÁLAI BÉLA. 2 Különben a román történet kutatásban is megtaláljuk a kisebb időköz alaposabb átkutatására való törekvést, lásd: Academia Romána: Memoriile sectiunii istorice seria III. Tómul X. 1929. (Román Akadémia. A történelmi szakosztály iratai III. sorozat X. k.), ahol Isopeseu Claudius Mihály vajda korára (1592—98) vonatkozó ós a Vatikán különböző gyűjteményeiben található iratokat közöl, korábbi közlései kiegészítéséül (IX. k. 11—116 L), tehát rövid időre vonatkozó egy levéltárban lévő anyagot. Így könnyebbnek tűnik fel a közreadás, pedig alaposabb munkát kíván az ily kutatás, mint sok levéltár évszázadokra terjedő anyagának futólagos átnézése (Veress III. k.

s 217. ez. irata. Varsó, 1592. X, 22. itt is ki van. adva, mint II. sz. i. m. 13. 1.); természetesen, ha a román történeti kutatás egységes és célszerűsége teljesebb lenne, ilyesmi kevésbbé fordulna elő. 3 E téren egyébként a szerző következetlen is, mert Konstantinápoly mai neve nem Istambol, hanem Istanbul.