Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukcsics Pál: Veszprém vármegye levéltárügye / 126–129. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 129 Az uradalmi levéltárak főleg a nagybirtokok parcellázásával kapcsolatban mennek tönkre, mert azok fenntartása a régi tulajdonosra nagyon terhes. Országos jellegű intézkedés volna tehát szükséges, hogy a magyar gazdaságtörténet eme főforrásai az utókor számára megmaradjanak. Veszprém vármegyében a minapában megalakult Veszprémvármegyei Történelmi Társulat addig is, míg a levéltárügy országos rendezése meg nem történik, figyelemmel fogja ugyan kísérni a veszprémvármegyei gazdasági levéltárakat, hogy az elkallódástól megmentse őket, ez azonban természetesen nem megoldás, mert a vármegyei Történelmi Társulat — különösen, ha teljesen magára marad, — sok eredményt elérni nem fog tudni. Nagy vonalakban ezekben igyekeztem bemutatni Veszprém vármegye levéltárügyét. És ezek után senki előtt nem lehet kétséges, hogy a levéltárügyet mielőbb rendezni kell. E rendezésnek, véleményem szerint, úgy kellene megtörténnie, hogy az egyes püspöki székhelyeken tartományi levéltárak állíttassanak fel, melyekben elhelyezést nyerhetnének az egyházi és világi levéltárak is. Mindez a tulajdonjog tiszteLat ben tartásával megtörténhetne. A levéltárak szakszerű kezeléséről az egyes levéltártulajdonosok közösen gondoskodhatnának. Az olyan vármegyei székhelyeken, ahol egyházi levéltárak nincsenek, a vármegyei könyvtárban vagy múzeumban kellene a vármegyei, testületi és törvényszéki régi iratokat deponálni. Törvény van arra, hogy az állami főhatóságok iratai az Országos Levéltárban helyeztessenek el, — intézkedést kérünk a vidéki életet, a vidéki hivatalok működését magában foglaló iratok megőrzését illetőleg is. A testületek és magánosok legtöbbjére nézve levéltáraik fenntartása teherrel jár, miért is az államhatalomnak kell közbelépnie, hogy megmentse a magyar történelem forrásait. DR. LUKCSICS PÁL. Levéltári Közlemények.