Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării-Romăneşti. Volumul I. Acte şi scrisori. 1527–1572. Publicate de: Andrei Veress. (Erdély, Moldva és Havasalföld történetére vonatkozó okmányok. I. k. Iratok és levelek) Bucureşti, 1929. / 139–144. o.

ISMERTETÉSEK 143 Castaldo sem bízik pl. Mirceában: „ .. . sunt verba inania, in quibus nihil fundamenti fieri potest." (1552. IX. 8. — 102. 1.) Sok mindenről szerzünk tudomást a kötet lapozgatása közben. Pl. Ferdinánd és Miksa is rendszeres évi segélyt adtak az elűzött vajdáknak, bojároknak, sőt még az özvegyek kegydíja is rendszeres volt. Megható „Áron Vaydáné Anna Asszony" levele a magyar kamarához: „Kegyelmetek az nagy Istent meg tekintvén, ne hagyjon árváimmal teljességvei kódulásra ne jussak, mert az Isten után énnekem csak kegyelmetekben vagyon minden bizodalmam ... És kérem ... hogy kegyelmetek ne késleltessen, mert immár annyira jutottam, hogy még az evő falatom is nincsen... kegyelmetek szegény árvája..." (1570. XI. — 293. 1.) Ha színes és sokoldalú is a rajz, amit Veress aktapublikációjának átnézésével szerezhetünk, mégsem nyerünk összefüggő képet Erdély, Moldva és Havasalföld történetéről; inkább sok apró mozaikkockát látunk, amiket egy nagyszorgalmú kutató évtizedes munkássággal összehordott. Mintha a véletlen vetette volna fel az egyes aktákat és nem a cél- és tervszerű gyűjtés. Követi jelentések (ezek a legteljesebbek: Velence valóságos kincsesbánya), elszámolások, fizetési meghagyások, hadvezérek (Castaldo gyakran szerepel), tisztviselők beszámolói, magánosok politikai vonatkozású levelei váltogatják egymást, de nincs esemény, személy, időtartam vagy kisebb terület, amelyre vonatkozólag legalább megközelítőleg teljes lenne az anyag. Még a kiadással kapcsolatban lenne egy-két megjegyzésünk. Már Giurescu előszavával kapcsolatban megemlítettünk olyan okleveleket, amelyek máshol is ki vannak adva. Ilyen pl. a 4. oldalon közölt oklevél is, „Samuel Pemfflinger provizor cätre regele Ferdinand I." — Pemfflinger Sámuel provizor I. Ferdinánd királynak. Sámuel névvel szerepel az indexekben is. Régebbi kiadványában Veress (169. 1.) ugyanezt az oklevelet helyesen Stepkanus Pemfflinger neve alatt közli.

G Az „Akták és levelek"... (190. 1.) „Secretarius anonymus regis Johannis Szapolyai — regi ipsi"-jéből e kötet 6. lapján „Secretarul regal catre un preot anonim" (a királyi titkár egy ismeretlen papnak) és a régi kiadás Dominatio Vestra Regiá-jából Domitatio Vestra Reverendissima lett. e Előbb megjelent a Vereinsarchivban is. (N. F. 26. k. 267. 1.)