Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.

Á LENGYEL ALLAMI LEVÉLTÁRAK 7 igazgatás számára fönntartott ügyek intézésében igen jelentékeny szerepet nyert. Igen nagy jelentőségük és gazdag levéltáraik voltak a rendi intézményeknek egészen a lengyel állami élet végéig. A demokratizálás lengyel rendszere — mint tudjuk — nem a rendi szervezet teljes megszüntetésén alapult, hanem azon, hogy a rendi osztályokat közelebb hozták egymáshoz és a születés cenzusát a hivatás és kvalifikáció cenzusával váltották fel. A rendii levéltárak közül kétségkívül a városiak a legfontosabbak, azután — különösen a középkorra vonatkozólag — az egyháziak és végül a csak kis részben, megőrzött falusi levéltárak: a földesuraké és a paraszt Önkormányzatoké. A Szaniszló-féle reformok a városi önkormányzat szanálása céljából a Jó Rend Bizottságát, vagyis a Boni Ordinis Commissiót hívták életre, de csak a nagyobb városok számára és minden város részére külön-külön bizottságot. A május harmadiki alkotmány a királyi városok jogait jelentékenyen kiterjesztette: részvételt biztosított számukra az országgyűlésen és a kormányzóbizottságokban s ezen felül választott városi fellebbezési bíróságokat is szervezett. * Mindezen hatóságok levéltárai jelentékeny kárt szenvedtek az állam katasztrófája idején. Egyeseket elhurcoltak a felosztó hatalmak, másokat hazafias szempontokból magánszemélyek rejtettek el, ismét mások, mint res nullius, elpusztultak vagy eltulajdoníttattak. Ugyanez bizonyos mértékben ismétlődött a következő államfordulatok alkalmával is. Varsó — rövid orosz megszállás után —• a poroszok kezére jutott, de már 1807-ben ismét fővárosa lett a poroszoknak jutott területből (a tilsiti béke értelmében) alakított független Varsói Fejedelemségnek. A bécsi kongresszuson, 1815-ben, a fejedelemséget Poroszország javára megnyirbálták és mint Lengyel Királyságot átadták az orosz cárnak. Az 1830-i felkelés után a Királyság önkormányzatát elvesztette, de közigazgatási különállását még megtartotta. Lassan, a centralizáció javára, kezdték ezt is megszüntetni, az 1863. évi felkelés után pedig hozzáfogtak a bíróságok, hivatalok és iskolák teljes eloroszosításához. Mindezek a változások ott hagyták bélyegüket, mondhatnám, visszatükröződnek a levéltárak történetén is.