Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Iványi Béla: Angelus Maria Walz: Compendium historiae ordinis praedicatorum. Róma, 1930. / 305–307. o.

306 ISMERTETÉSE:: körülmény is indította P. Walzot, a teológia doktorát, volt központi rendi levéltárnokot és a római Angelicum-egyetem professzorát, hogy ezt a kompendiumot megírja. A latin nyelven írt kompendium a dominikánus Rend történetét három korszakra osztva tárgyalja. Az első borszak tart kezdettől 1507-ig, a második 1507-től 1804-ig s a harmadik 1804-től 1929-ig. A szerző egyes korszakokon belül először a Rend (alapítását és) általános fejlődését, azután a Rend szervezetének kialakulását és fejlődését, a Rend belső életét és tevékenységét, az egyes provinciák keletkezését és fejlődését, a Rendre vonatkozó általános statisztikai adatokat, végül pedig a Rendnek a világi papsághoz és más rendekhez való viszonyát tárgyalja. Természetesen a kompendiumban, főleg Pfeiffer Miklós: Die ungarische Dominikanerordensprovinz című művének felhasználásával, gyakran esik szó Magyarországról és a magyar dominikánus provinciáról is. Így pl. már a 31. lapon, a Joannes Teutonicus generalátusáról szóló résznél szerző megemlíti, hogy János 1231-ben a magyarországi dominikánus rendtartomány provinciálisa volt, majd bosnya püspök lett, amely méltóságáról 1237-ben, tehát akkor mondott le, midőn a pápa és II. Endre magyar király között viszály tört ki. Szó kerül továbbá többször az 1254-ben Budán tartott dominikánus generális capitulumról is. (32, 81, 639. 11.) A Rend reformációjáról írott részben előadja, hogy a megreformált bécsi konvent tagjai, főleg a magyar országnagyok kéremlére, hogyan reformálták meg a magyar rendtartományt is. (65. 1.) Ezt a munkát előbb a bécsi Huntpichler Lénárd, majd midőn ez Magyarországról távozott, utána Rieher Jakab rendtag folytatta. A 219. lapon a 41. §-ban mondja el a szerző a „Provincia in Hungária" megalapításának történetét és itt voltakópen igen ügyesen összefoglalja mindazt, amit erről Pfeiffer, Altaner, Ferrari, Mortier, Rösler, Horváth Sándor és mások (legnagyobb részt a Rend tagjai) írtak. Elősorolja a XIII. század folyamán alapított magyarországi rendházakat, megemlékszik a kun miszszióról, Júlián fráter nagymagyarországi útjáról, elsorol ezen időből való néhány nevezetesebb magyar rendtagot, s hogy „studia praesertkn Budae florebat". Felemlíti, hogy a XV. században nálunk a rendi fegyelem annyira lazult és sülyedt, hogy a Rendből való Joannes Dominici kardinális és legátus Budán élete végét érezvén közeledni: „Non apud fratres pro-