Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Kumorovitz B. Lajos: Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526. Budapest, 1930. / 304–305. o.

304 ISMfcwTETÉSEK Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. Budapest, 1930. A Turul 1930. évi XLIV. köt. előrebocsátott különlenyomata. 8°, 118 1. Diplomatikai irodalmunkban néhány esztendő óta Örvendetes fellendülés tapasztalható. Oklevéltárakon, regesztagyüjteményeken kívül elméleti feldolgozások is sűrűbben látnak napvilágot s a napokban vettük kézhez e tudományág első rendszeres feldolgozását, a várva-várt Magyar Oklevéltana Reméljük, hogy ennek jótékony hatása alatt a haladás csak fokozódik s az abban megjelölt problémák is lassankint megoldást nyernek. Szilágyi Loránd dolgozata is egy eddig meglehetősen figyelmen kívül hagyott diplomatikai és kormányzattörténet! kérdés sikeres megoldása. Műve öt fejezetre oszlik. Az első fejezetben megállapítja, hogy a kancellária kettéválása után ügyköre is kettévált: a nagyobbik kancolJária nemcsak a belügyi és külügyi kormányzatra vonatkozó kir. okleveleket adja ki, hanem résztvesz azon ügyek lebonyolításában is, amelyek elintézését az oklevél jelentette. Ez pedig azért volt lehetséges, mert tagjai helyet foglaltak a kir. tanácsban. A cancellaria minor munkaköre ezentúl az igazságszolgáltatás és az azzal járó oklevelek kiállítása. Ezután áttér e két kancellária tüzetesebb ismertetésére. (IL, III.) Itt azt a kérdést tisztázza, hogy milyen szerepet játszottak a kancellária tagjai a kir. tanácsban s fordítva, mi volt a szerepe a kir. tanács tagjainak a kancelláriában, A kancellária (nagyobb) tagjai közül a főkancellár, a titkos kancellár és a hetvenes évek óta a kancelláriai titkárok játszanak szerepet a kir. tanácsban. A főkancellár (esetleg a titkos kancellár) terjeszti az uralkodó elé a kancelláriában benyújtott supplicatiókat s elrendei az uralkodó és a tanács határozata alapján az oklevél kiállítását. Írásbeli jelentéseket adott a központi kormányzatra vonatkozó ügyekről és a kancelláriai tisztviselőkről s ő vagy helyettese közli az illetékes hatóságokkal a tanács határozatait. A kir. tanács tagjai viszont az oklevélkiállítási parancsok közvetítésével érintkeznek a kancelláriával, amiért a szerző referenseknek nevezi őket. (Talán kissé újkoriasan hangzó elnevezés.) A „referensek" a parancsközvetítésen kívül más munkát is végeztek s legtöbbször ők terjesztik az uralkodó és a tanács elé az ügyeket (miként a főkancellár stb.), az oklevélelrendeléssel kapcsolatban ők határozták meg a kiállítandó oklevél tartalmát és a kész oklevél átvizsgálása is az ő fel-