Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Pest vármegye levéltárának rendezése / 271–284. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 275 utáni áramlat még a régi családi iratokat is feleslegeseknek tartotta. Értókét vesztette a sok családi levelesláda. Elpusztult sok, évszázados, apáról fiúra szállt, addig kegyelettel őrzött okirat. A vármegye levéltárában is csendben, nyugodtan, háborítlanul kezdtek polcaikon porosodni az évszázados akták. Az 1848. évvel lezárt iratanyag már csak történelmi értéket nyert. Nem bolygatta azt, nem volt arra már senki sem kíváncsi. De még e történelmi érték kezelése körül is bajok mutatkoztak. Az új vármegye rengeteg aktát halmozott össze. E napról-napra növekedő irathalmaz elhelyezése, rendbentartása, az elő iratoknak a közigazgatás menetébe való belekapcsolása, az ú. n. iratfelszerelés, külön gondot és nagy munkát okozott. Másodrendűvé vált a történelmi iratanyag kezelése, konzerválása. A levéltárnok teljesen belekapcsolódott a közigazgatás mindennapi menetébe; rendes előadó lett. Nagyobb vármegyében az újabbkeletű iratokat az irattár kezelte ugyan és így a levéltárnok csak a tíz évnél régebbi iratok kezelését végezvén, az iratszerelés időrabló munkájától mentesült. De a kisebb vármegyékben a levéltárnok valóságos aktát szerelő irattárnokká vált, aki sokszor hónapokig be sem tekinthetett a már fizikailag is elkülönített, sokszor külön épületben porosodó, 1848 előtti ú. n. történelmi levéltárba. De maguk a tisztviselők is, kezdve az alispántól, állandóan csak az újabb iratokkal foglalkoztak; azok szerepeltek mint előiratok; tehát csak ezeket ismerték. A régi iratokba soha bele nem tekintettek. A mai vármegyei tisztviselők aktáik között teljesen kikapcsolódtak a régi rendi világból. A letűnt kor iratai muzeális értékké váltak előttük és elegendő volt, ha azt tudták róluk, hogy jól el vannak zárva. A főispáni évenkinti rendes ellenőrzés is a legtöbb vármegyénél csak közigazgatási szempontból törtónt és csak arra terjedt ki, vájjon a levéltárnok az ügyviteli szabályzatban előírt ós a közigazgatás rendes menetébe belekapcsolódó teendőit rendesen ellátja-e? Nagy hiba volt az is, hogy az elmúlt század végén a levóltárnoki gárda, tisztán a főispán kinevezésétől függvén, nem mindig ütötte meg a kívánt mértéket; úgy, hogy nem lehet csodálni, ha a napi teendőit az iratfelszerelésben teljesen kimerítve látta és a történelmi iratanyagnak feléje sem nézett. Szakképzett ós a történeti anyaggal tudományos értelemben is foglalkozni kívánó levéltárnok kevés volt és ha volt is, azt úgy agyonterhelték közigazgatási és szerelési munka-