Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Pest vármegye levéltárának rendezése / 271–284. o.

272 KISEBB KÖZLEMÉNYEK szekrény kellett. Be ezt viszont már nem lehetett folyton egyik helyről a másikra szállítani; az iratok biztonsága állandó és hozzá tűzmentes ós védett helyiséget kívánt. A törökmentes Felvidék vármegyéiben már a XVII. században állandó levéltári helyiséget találunk. Ez a helyiség csakhamar kapcsolatba került a Felvidéken ugyancsak már ebben az időben,, a többi vármegyében azonban csak a török uralom megdőlte után feltűnő, a gyűlések és ítélőszékek megtartására szolgáló épülettel, az állandó központi székházzal. Midőn utóbb, 1723-ban a 73. t.-cikk a központi székház építését a vármegyék részére kötelezővé tette, a főindító ok már nemcsak a gyűlések kényelmét szolgáló tágasabb fedett helyiség, a gyűlésterem biztosítása volt, hanem az is, hogy a folyton gyarapodó ós terjeszkedő, levéltár is biztosan elhelyezhető és megőrizhető legyen. De a folyton szaporodó és már egy kisebb helyiséget is betöltő iratoknál lassanként nemcsak a biztos megőrzésre kellett ügyelni. Amikor egyik-másik vármegyében a jegyzőkönyvek száma már 30—40-re melkedett, az iratkötegeké pedig 150—200-ra, a kezelés nehézkessé vált ós gondot okozott egy-egy régebbi ügyirat kikeresése. Ekkor már a rendezés is szükségessé vált, amelyről már a XVIII. század első felében szabályrendeleteket és szigorú utasításokat találunk •a nótáriusok részére, akik ekkor már egyedüli kezelői voltak a vármegye iratainak; sőt, volt vármegye, amely a saját alispánját is perbe idézte, mert a hivatalon kívül, a nótárius tudta nélkül nyúlt a levéltárhoz. Vannak olyan adataink, hogy egy-egy felvidéki vármegye már a XVII. században rendeztette az iratait, de a levéltárak zöme a XVIII. században került első ízben rendezés alá. Egyes vármegyékben már tartalom szerint is csoportosították az iratokat ós a jegyzőkönyvekhez betűrendes mutatók is készültek. Mária Terézia alatt országszerte megindult a váranegyei levéltárak rendezése és a főispánok külön királynői rendelet alapján

1 ellenőrizték a levéltárak biztonságát és rendes kezelését. De még inkább fokozódott a levéltárak ellenőrzése II. József alatt, a kinek rendeletére olyan élénk munka folyt a levéltárakban, a levéltárak annyira előtérbe léptek a vármegyei adminisztráció munkakörében, mint soha azelőtt, de azután sem. Hogy milyen szigorúan vette ez az uralkodó a vármegyei levéltárak ügyét, mutatja a borsodi eset, amikor a főispánt is menesztette és súlyosan, hivatalvesztéssel és pénzbüntetéssel suj1 Királyi Könyv: 42 (1752): 572. 1