Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Miklós Ödön: A magyarországi ref. egyház levéltárügye / 265–271. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 267 alkalmilag felmerült egyházi és iskolai ügyeiket elintézték. E zsinatok a XVII. század közepéig erőteljes törvényhozói működést is fejtettek ki vagy kerületenkint vagy több kerü­let együttesen, amikor nemzeti zsinat nevet adták ténykedé­süknek, ami persze nem felelt meg a valóságnak. Az egész országra kiterjedő nemzeti zsinatot csak a XVIII. század végén sikerült először tartani és néhányszor a legutóbbi ötven évben. Mindebből következik, hogy a hazai ref. egy­házak egységesen még szervezetileg sem igen fejlődhettek, hanem csak territoriálisán, ami a három részre szakadt or­szágnál és a fellépő határeltolódásoknál különben természet­szerű következmény is volt. Ezeknek a zsinatoknak határozatait és tárgyalásait mindenesetre jegyzőkönyvekben kellett volna megörökíteni s vannak is egyes helyütt bizonyítékok, másutt világos nyomok arra, hogy ez meg is történt. 2 Valójában azonban, alig néhány kerület rendelkezik ma már ilyen rendszeresen vezetett régi jegyzőkönyvekkel. Legnagyobb részüknek még nyoma sem maradt az utókorra. Kétségtelen, hogy pusztulásuknál a rendszeres püspöki székhely hiánya hatott legjobban közre, sejtjük, hogy itt-ott tűznek estek áldozatul, mint pl. a leg­régibb baranyai iratok az ú. n. tizenötéves háború alatt. Azonban azt sem tartjuk kizártnak, hogy hellyel-közzel elkobzás áldozata lehetett egy-egy ilyen protocollum. Biztos adatok ugyan ezt a feltevést sem támogatják, őszintén szólva, levéltári szempontból szerencsésnek tartanánk, hogyha ez lóvén sorsuk, valahol még lappangnának. Kétségtelen az is, hogy a püspökök egyházkormányzati intézkedéseket végeztek levelezés útján is, azonban a régi időkből ilyen természetű iratok sem nagy számmal maradtak fenn. Ügyhogy ismételten le kell szögezni azt a szomorú tényt, hogy a XVI. és XVII. századból levéltári anyag alig néhány egyházkerület levéltárában van, de ezek is a régi egyházközigazgatási iratoknak töredékes részei csupán vagy más természetű iratok. Ma már arra gondolni sem lehet, hogy ezeket a régi levéltárakat valamennyire is rekonstruálni lehet a szokásos levéltári szempontok szerint. A szuperintendenciák mellett egyházkormányzati szere­pük volt az ú. n. tractusoknak vagy seniorátusoknak, a mai néven egyházmegyéknek. Vagyis ezeknek is kellene rendel­kezni régi levéltárakkal, ha a szuperintendenciánál újabb­2 Néhol akad egy-egy „ekklézsiai könyv", amit Jegyzőkönyvnek tar­tanak olykor, valóságban azonban nem azok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom