Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.
26 DR- SIEMIENSKI JÓZSEF használatra berendezett városi levéltárak közül első helyen áll Krakó, azután Lemberg. A' kolostori levéltárak az Oroszországhoz és Poroszországhoz csatolt területeken; centralizálva voltak. A káptalani levéltárak közül a krakói a legértékesebb. Ujabban mozgalom indult meg oly irányban, hogy a kutatók számára hozzáférhető egyházmegyei levéltárak szerveztessenek: ilyen levéltárak vannak már Posenben, Plockban és Przemyslben. Bibliográfia. A lengyel levéltári bibliográfia, jóllehet kétségtelenül szegényebb akárhány nemzeténél, mégis sokkal bővebb annál, hogysem itt felsorolhatnám. Hiszen a lengyel tudományos archivisztika kezdete a XVI. század közepére nyúlik vissza: akkor készítette el Kromer a Korona-Levéltár politikai részének első leltárát. Hogy Kromer leltára rendszerét maga teremtette-e, vagy pedig az a Korona-kincstár levéltárnokainak műve volt, ma már meg nem állapítható. Nemsokára azután Zamoyski az egész Korona Levéltárat, a birtokokra vonatkozó okleveleket is beleértve, leltározta, kibővítette a felosztást, az egyes csoportokban külön vette a litterae universalest (politikai iratok), kis értekezést írt a keltezések értékeléséről, leírt SGk pecsétet, s minden, iratcsoporthoz jegyzéket készített azokról az okmányokról, amelyek hasonló tárgyúak, «die más csoportokba osztattak be. Megjegyzem még, hogy 1758-ban jelent meg Dogiel Mátyásnak nyolc kötetre tervezett Codex Diplomaticus Regni Poloniae et Magni Ducatus Lituaniae című monumentális kiadványának több mint 600 oldalas folió-alakú első kötete s a szerző ezen munkájára való tekintettel kutatási engedélyt nyert a mindig hét pecsét alatt őrzött Korona-Archivumban is. Az alábbiakban, csupán 1. a lengyel levéltárak jegyzékét, 2. az egyes levéltárak egészét felölelő leltárakat és 3. a legújabb lengyel archivisztikára vonatkozó bibliografikus útmutatásokat (nem pedig magát a bibliográfiát) közlöm s figyelmen kívül hagyom még a néhány száz oldalas monográfiákat is (Balzer, Klodzinski), ha nem tartoznak szorosan a fent említett kategóriákba. 1. Jegyzékek. Kutrzeba Szaniszló: Hystorya Zródel dawnego prawa polskiego (A régi lengyel jog forrásainak története 1 ). Krakó, 1925—1926. A második kötet harmadik részében Archiwa
