Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării-Romăneşti. Volumul I. Acte şi scrisori. 1527–1572. Publicate de: Andrei Veress. (Erdély, Moldva és Havasalföld történetére vonatkozó okmányok. I. k. Iratok és levelek) Bucureşti, 1929. / 139–144. o.
140 ISMERTETÉSEK „Olyan népek, amelyek a sors mostohaságából elvesztették történetük írásos emlékeit, vagy ilyenekkel az újabb időkig nem is rendelkeztek, minők pl. a balkánlakók: bolrok, szerbek, oláhok, ma már kétségbeesetten próbálják összekeresni a törmelékeket és tudósaik valóságos vikingi utakat tesznek Nyugat levéltáraiba, hogy ott a népükkel bármi távoli összeköttetésbe hozható adatokat lemásolják és hazavigyók." 1 Jelen esetben, amint a kiadó nevéből láthatjuk, az „oláh tudósok" helyett Veress Endre vállalkozott a vikingi útra; ők maguk beérték az előszó megírásának „fáradságos" munkájával. Giurescu C. Constantin, a bukaresti egyetemen az oláhok történetének tanára, végezte e nagy feladatot. Büszke öntudattal állapítja meg, hogy „az utolsó ötven évben a nemzeti történetírás előhaladása óriási volt" (VII. 1.) s rövid seregszemle után elmondja az előttünk fekvő kiadvány történetét, miközben dicsérettel emlékezik meg Veress Endre korábbi publikációiról, amelyek „a modern kritikai szabályok szerint a leggondosabb formában jelentek meg" s különösen kiemeli (VIII. I.) 2 a Fontes Rerum Transylvanicarum IV. köteteként 1914-ben megjelent „Akták és levelek Erdély és Magyarország Moldvával és Havasalföldével való viszonyához" című kiadványát. „A nagy háború félbeszakította ezt a munkát. A háború után — mondja Giurescu I— Erdélynek a régi királysággal való egyesítése következtében logikus volt, hogy a fenti kiadvány mint oláh kiadvány folytatódjék, amennyiben az új oláh állam jelentékeny részére vonatkozott." A békeszerződés elrabolta Erdélyt, Giurescu professzor pedig a logika segítségével megszerzi hozzá a történelmi emlékeket, oklevélpublikációkat. A logikán kívül akadtak más segítőtársak is, végül az anyagi nehézségeket legyőzve, az „I. Ferdinánd király-alapítvány" vezetőtanácsa „megértve ezen kincs jelentőségét a mi történetünkre", elhatározta a Fontes Rerum Transylvanicarum oláh kiadású folytatását. Egyelőre 20 kötetre tervezik a nagyszabású kiadványt, amely egy magyar-oláh bibliográfiát is magában fcg foglalni. A kéziratot Giurescu nézte át, hogy „ne közöljenek hiába máshol már jól kiadott oklevelet", de nem vette észre, 1 Szekfű Gyula: A levéltárakról. Magyary Zoltán: A magyar tudománypolitika alapvetése. 331. 1. 2 Az ellenkező felfogást lásd: Századok 1914. évf. 321—327. és 1922. évf. 402. 1.
