Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.

25> DR. 1VÁNYI IiÉLA 1480-ban már megengedik Magyarországi Máté fráternek, hogy a török betörés elől menekülhessen, „propter invasionem Turcharum potest fugere", és mentől jobban közeledünk Mohácshoz, annál több baj van a törökkel. 1494-ben egyik rendtag, Kelemen zágrábi fráter valahogy a török fogságába kerül, de innen csakhamar kiszabadul. 1526-ban a generális Gergely és Balázs magyar rendtagoknak megengedi, hogy a magyar rendtartományba „cum habitu occultato propter timorem Turcarum et lutheranorum" utazhassanak. Mohács után a törökjárás útjában lévő dominikánus rendházak lassanként elpusztulnak. Így pl.: 1527-ben a pécsi házról már azt írják, hogy leégett, a szegedi rendházról pedig azt olvassuk a regesztakötetekben, hogy 1529-ben elpusztult. 1533-ban Hajmási Péter és István pozsegavári fráter a generálistól engedélyt kapnak, hogy hét aranyat „propter arripiendam fugám ob Turcas" maguknál tarthassanak, nyilván, hogyha menekülésre kerül a dolog, kocsit, lovat stb. bérelhessenek. 1535-ben István és Márk magyar frátereket a generális átdiszponálja a stájerföldi pettaui konventbe, „propter infestationem Turcharum provinciáé illorum Hungáriáé." 1539-ben Dombai Krisztina dominikánának és több tisztes soror társának a rend generálisa megengedi, „ut timore Turcharum" rokonaik valamelyik várába, vagy valamely bátorságos fekvésű monostorba húzódjanak. Ugyanezen esztendőben megbízza a generális Egri Mihály frátert, hogy a szójjelszóródott magyar rendtagokat („dispersos fratres") szedje össze, azonban ennek a megbízatásnak eredménye már aligha lehetett. 1540 körül elhagyják a rend tagjai a pesti és budai konventeket, elnéptelenednek a többi veszélyes helyeken fekvő konventek is, a dominikánusok várakba, biztosabb helyekre, külföldre menekülnek, s így lassanként üres lesz vagy elpusztul a dólmagyarországi, 'dunántúli rendházak nagy része. Az erdélyi és felvidéki konventeket tönkreteszi a reformáció, s így nem csoda, ha az 1561. évi avignoni generale Capitulum már azt írja, hogy: „In amplissimo regno Hungáriáé vix unum et alterum cenobium nobis remansit." Ezen év után a római regisztratúrakönyvek a magyar rendtartományra vonatkozólag már nagyon gyéren tartalmaznak bejegyzéseket, s 1569-ben a generális már azt írja. hogy kénytelen a magyar rendtartományt (amely ekkor már csak papiroson van meg), Ausztriához csatolni. 1580ban már- „Provincia Ungariae alias Stiriae etc." néven em-